Test és kenyér – Úrnapja

Fractio panis (Kenyértörés) – Priscilla katakomba, Capella Graeca, Róma

“Az oltáron látott, Isten igéje által megszentelt kenyér Krisztus teste. Az Isten igéje által megszentelt kehely, pontosabban e kehely tartalma, Krisztus vére. Általuk akarta az Úr Krisztus átadni nekünk testét és a bűnök bocsánatára kiontott vérét. Ha helyesen veszitek, azzá lesztek, amit magatokhoz vesztek. Az Apostol ugyanis azt mondja: Egy kenyér, egy test vagyunk sokan (1Kor 10,17). Így magyarázta az Úr asztalának szentségét. E kenyérben az egység szeretetét ajánlják nektek. Talán nem egy magból lett az a kenyér? A búzának pedig sok magja volt, ugye? Mielőtt azonban kenyérré lettek, szétválasztották őket, majd az összetöretés után a víz által egybekapcsolódtak. Hiszen ha nem őrlik meg a búzát, és ha nem hintik meg vízzel, nem nyeri el azt a formát, amelyet kenyérnek hívunk. Hasonlóképpen történt veletek is. Előbb úgymond megőrölt titeket a böjt és bűnbánat, majd elérkezett a keresztség ideje, és mintegy meghintettek a vízzel, hogy elnyerjétek a kenyér formáját. Tűz nélkül azonban nincsen kenyér. Mit jelez a tűz, vagyis az olajból készült krizma? A tűz, mely táplál, a Szentlélek misztériuma. …  A Lélek fölizzítja ugyanis a szeretetet, amely Isten iránt hevít bennünket, mi megvetjük a világot, és elég bennünk a szalma. Így szívünk megtisztul, mint az arany. Eljön tehát a Szentlélek, a víz után a tűz, és mi azzá a kenyérré leszünk, amely Krisztus teste.”

(Részlet Szent Ágoston 227. beszédéből)