Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Poligámia és melegházasság

Na jó!

Nem akartam posztolni Daniel Greenfield egy másik írását, amelyet szintén Sallai Gábor barátom fordított. Jó ideje lapul a postafiókomban. De hát hol jelenhetnek meg magyarul ilyen írások? Melyik lap közöl ilyesmit? Most, hogy a Cink lehozta a jól ismert liberális jogvédő, Kőszeg Ferenc elmélkedését a poligámiáról mint a féltékenység ellenszeréről és a Gruppensex házasságként való elismerésének szükségességéről, miért ne jelenhetne meg a konzervatív Greenfield írása – amely még a Supreme Court állásfoglalása előtt született – ugyanerről a témáról magyarul? Ha máshol nem, hát itt. Ráadásul a fő téziseik megegyeznek.

Rossz az új jog: a meleg “házasság” magát az intézményt rombolja le

Posted on April 20, 2014 by Daniel Greenfield

Friends-Not-Spouses-300x245Többen utaltak már rá, milyen abszurd, hogy sok helyen a meleg “házasság” törvényessé válik, a műanyag szatyrok és poharak pedig törvénytelenné. Pedig ha nem vennénk észre, a polgári jogok ezen új kiterjesztése a szabadságunkat növeli.

A bejegyzett élettársi kapcsolat és a házasság közt fennálló különbségről nincs értelme beszélni. Ha elismerik a meleg házasságot, a házasság sem lesz több élettársi kapcsolatnál. A valódi veszteség a “házasság” szó lerombolása, a baloldal azonban ért hozzá, hogyan kell a nyelvet lerombolni és az értelmes szavakat értelmetlenekre cserélni.

A Newspeakben nem volt szó a szabadságra. Készülhetünk már mi is arra az időre, mikor az angolban nem lesz szó a házasságra. És mit is jelent a szabadság egy olyan országban, ahol a legtöbb dolog be van tiltva, de állandóan azt ünnepeljük, hogy milyen szabadok vagyunk?

Ha azonban a házasság többé nem természetes társadalmi intézmény, hanem az állam által elismert élettársi kapcsolat, miért is állnánk meg két embernél? A meleg jogok szószólói szerint a poligámia és a meleg házasság között óriási a különbség. Pedig nincs különbség, csak abban, hogy hányan csinálják. És ha nem ragaszkodunk ahhoz az ósdi elképzeléshez, hogy a házasság a férfi és a nő kapcsolatának természetes intézménye, miért éppen a résztvevők számát kellene korlátoznunk?

Felvilágosult korunkban miért ne lenne lehetséges, hogy szabad elhatározásból, kölcsönös egyetértés alapján felnőttek nagyobb, akár 2000 fős csoportja is kimondhassa egymásnak a boldogító igent?

Ha a házassághoz való egyenlő jogot komolyan gondoljuk, róluk sem szabadna megfeledkeznünk. De nem is az egyenlőségről van szó. Hanem a közjóról. A meleg házasság állítólag a közjót szolgálja, a poligámia ellenben nem.

A kérdés az, hogy kiknek a közös javát?

Az egyenlőség és az igazságosság olyan szavak, amelyeket a baloldal azért használ, hogy leplezze, kik állnak az ügy mögött, és kiknek az érdekeit szolgálja. Ki dönt arról, hogy két meleg férfi házassága az igazságosság és az egyenlőség ügyét szolgálja-e, négy meleg férfi, három biszexuális férfi vagy két nő és egy zsiráf házassága pedig nem?

Az egyenlőség retorikája az igazságra hivatkozik, a közjóról azonban nem vesz tudomást. Jogokat követelnek. Feltétel nélküli igénnyel állnak elő, a mögöttes logika azonban rejtve marad. Inkább az empátiára hivatkoznak. “Neked is meg kellene ismerkedned egy meleg párral!” Hisztérikus ítélkezések. “Te vagy maga az ördög”, mint múltkor nekem mondta valaki. És egy csomó homályos ígéret arról, milyen jó lesz majd egyszer, csak most fizessük meg az árát.

Nem is az anarchia vagy valamiféle libertariánus rend felé haladunk, hanem az elnyomás kiszámított formája felé, ahol a jogi irányelvek helyét a harsány követelések veszik át, a legtöbb joggal pedig azok rendelkeznek, akik a leghangosabban sikoltoznak.

Az új szabadságjogok jobbára esetlegesek és kaotikusak. Adományozz elég pénzt a megfelelő embereknek, segítsd ki a baloldalt, és máris bérelt helyed lesz a házasság szétverőinek panteonjában. Miért is? A sok sikoltozás miatt. Természetesen. És ha a poligámisták fognak elég hangosan sikoltozni, és ők adományoznak elég pénzt, akkor az ő házasságukat is elismerik, hisz manapság már csak így mennek a dolgok.

A jog szilárd fogalma már a múlté. Az egyenlőség és a dühös követelések külső máza mögött nincs semmi. A jogelmélet, amely alapján a bíróság dönt, érzelemhajhász támadások kereszttüzében áll, és olyan precedenseket kreálnak, amelyekre később hivatkozni lehet. Ezek a döntések nem ésszerűek, bármennyire is annak próbálják feltüntetni őket. Egyetlen szilárd pontjuk van: a kormányzat azokat a csoportokat védi, amelyeket ő maga hátrányos helyzetűnek minősít.

Egykor az állampolgári jogok nem függtek attól, hogy az ember milyen csoporthoz tartozik. Mostanra azonban kiiktatták az egyetemes jogokat, és különjogokat vezettek be. Az egész alkotmányt elnyelhetik a hullámok, míg néhány csoport kényelmes nyugágyakon heverészik a Titanic fedélzetén.

Miért éppen az egyik csoport részesül védelemben, és miért nem a másik? Miként lehetséges az, hogy a meleg aktivisták jogokat kapnak a szövetségi kormánytól és a tagállamoktól, míg a poligámiát üldözi a törvény? Bármi legyen is a válasz, önáltatás. Mivel az erkölcsiség gyorsan hanyatlik, és kevés olyan közös érték van, amit a vezetők elfogadnak, olyan közös értékrendszer sincsen, amelyre támaszkodhatnánk.

A haladó erkölcsiség folyamatosan változik a baloldal kénye-kedve szerint. Nem lehet építeni rá, hiszen nem is létezik. Egyetlenegy biztos pontja van: harcolni kell az elnyomottakért, ami – nyilván nem véletlenül – megfelel annak a bizonytalan jogelméletnek, amelyet a polgári jogok kora képvisel, és amelyre az egész modern kártyavár épül.

Minthogy az elnyomás természetéről és az elnyomott csoportok kilétéről nincs egyetértés, a jogelmélet sem jelent semmit. Minden demokrata párti elnökjelölt ellenezte a meleg házasságot 2008-ban, most pedig mindegyik támogatja. Mi változott meg? Semmi, csak a pénz gazdát cserélt, és a szappanoperákban megjelentek a meleg párok. És ez az, ami számít. Az egyház és az állam helyett a szappanoperákkal és az állammal kell beérnünk, a nemzeti értékeket pedig a szappanopera jeleníti meg.

És mi történik akkor, ha valamelyik induló show, amely a poligám házasságokról szól, nagy sikert arat? Akkor nem lesz más választásunk, mint hogy jóvá kell hagynunk a poligám házasságot is, hiszen ez az, ami megfelel a nemzet új értékrendszerének, és a nézettségi adatok is azt mutatják, hogy mindenki egyetért vele.

Az egykori szilárd jogrendszer helyét az identitáspolitika foglalja el, a szabadság jogi garanciái helyett pedig immár azt szeretnénk, hogy a kormányzat azt a zavaros kasztrendszert felügyelje, amelyben bizonyos emberek állítólag több joggal rendelkeznek, mint mások (persze csak az utóbbiak állítása szerint), de mindenki kevesebb joggal rendelkezik, mint korábban, mivel a jogok immár önkényesek, és azok, akik a jogokat önkényesen meghatározzák, a kormány alkalmazásában állnak.

Az identitáspolitika a jogok versengéséhez vezetett. Csak akkor nyerhetünk, ha részt veszünk a játékban. És csak akkor játszhatunk, ha azt mondjuk, hogy elnyomnak minket. Ha nem jól csináljuk, akkor nem lesz jó a diverzitás kvótánk a főiskolán, az üzleti életben vagy a kormányzatban. Ezzel azonban a jogok értelme is megszűnt.

Az új jelszó az, hogy korlátozni kell a fegyverviselést, mivel a képviselőház volt tagja, Giffords asszony ellen egy ámokfutó gyilkossági kísérletet követett el, és ezért Giffords “megérdemel egy szavazatot”. Pedig Giffords-nak van már egy szavazata. Ahogy a sok millió fegyvertulajdonosnak is. A szavazás már csak ilyen. A szavazatok azonban többé nem egyenlő súllyal esnek latba. Az elnyomottaké – így az ámokfutó lövöldözés áldozatáé is – többet ér, mint a többieké, feltéve, hogy elnyomattatásukat hivatalosan is elismerik. A Giffords szavazás nemcsak több millió szavazatot tesz semmissé, hanem az alkotmány második módosítását is.

És miért is ne? A meleg házasság több népszavazáson vereséget szenvedett, a szövetségi igazságszolgáltatási rendszer bírái azonban félresöpörték ezeket az eredményeket, mivel nézetük szerint elnyomást testesítenek meg. Ugyanez történt az illegális bevándorlókkal is. Most mindenki próbál megfelelni. Végül is senki sem szeretné, ha csúnya, gonosz elnyomónak tartanák. Így a tényleges szavazatok helyett az elnyomottak szavazata számít, a tényleges jogok helyett pedig a különjogok.

Az új jogok adományozása elnyomást képvisel, hiszen a jogok nem rendelkeznek többé szilárd határokkal. A meleg jogok miatt például az esküvői fényképészeknek, cukrászdáknak, sőt az egyházaknak is ki kell elégíteniük a meleg párok igényét, ha azok “esküvőt” szeretnének, bármennyire ellentétes is ez saját erkölcsi értékeikkel. Az új jogok ütik a vallásszabadságot, amely pedig része az alkotmánynak.

Nincs olyan rendszer, amely meg tudná akadályozni, hogy az egyes jogok ütközzenek, vagy akár el is gázolják egymást. Az egyetlen jogi maxima az, hogy meg kell akadályozni az elnyomást, vagyis a kormány eldönti, ki az, aki a leghangosabban és legőszintébben sikítozza azt, hogy: “Segítség, segítség, elnyomnak!”

Az a rendszer, amelyben a hatóságok az alapján adományozzák a jogokat, hogy ki bizonygatja legzajosabban, hogy megfosztották a jogaitól, rossz rendszer. Még rosszabb a helyzet nálunk, ahol egyre inkább afelé haladunk, hogy kizárólag a hatóságok döntenek arról, kiknek legyenek egyáltalán jogai.

Ha elnyomóink mondják meg, hogy valóban el vagyunk-e nyomva, akkor csak azoknak az embereknek lesznek jogaik, akiket az elnyomók elnyomottnak minősítenek, és ezért meghagyják a jogaikat.

Borzasztó leegyszerűsítés lenne, ha ezt az őrült helyzetet orwellinek, netán machiavelliánusnak neveznénk. Kafka világa ehhez képest direkt kedélyesnek tűnhet. Olyan per ez, amelyben csak azok nem találtatnak bűnösnek, akiket már elítéltek. Olyan rendszer, amely azokat szereti, akik azt állítják, hogy kisemmizi őket. Önmaga abszurd tagadása, melyről csak mint matematikai képtelenségről, mint önmaga paródiájáról beszélhetünk.

Daniel Greenfield is the Editor of Sultan Knish.

Advertisements

14 comments on “Poligámia és melegházasság

  1. Tatar Gyorgy
    július 8, 2015

    Nem tul jol megirt szoveg, de hat nagyreszt igaza van. Annal is inkabb, mivel napokkal a torveny megszavazasa utan olvastam, hogy Berlinben volt egy kisebb tuntetes, ahol olyanok, akik allatokkal “elnek egyutt”, koveteltek szexualis kisebbsegkent torteno elismeresuket. Tatar Gyorgy

  2. Békési-Marton Csaba
    július 8, 2015

    Szerintem a cikk legfontosabb gondolata a demokrácia alapvető mennyiségi szemlélete mögött, mint paraván mögött meghúzódó szándék a a szavazatok minőségi szempontok alapján történő újrafelosztására. Nem “jogok versengenek”, inkább hatalmi csoportok öltöztetik szándékaikat a fent tárgyalt csoportok mezébe.

  3. HedvigT
    július 8, 2015

    “Ha azonban a házasság többé nem természetes társadalmi intézmény, hanem az állam által elismert élettársi kapcsolat” – ez szerintem kulcsmondat. Nekem olybá tűnik, hogy az elmúlt ötven évben az európai “baloldal” egyetlen törekvése volt, hogy bemutassa, egyáltalán nincsenek természetes társadalmi intézmények, bármi ilyesmit is felmutat az európai társadalom, amelyben élnek (család, házasság, egészen az államig), az csak “képmutatás”, ezek csupán a hatalom által az emberek manipulálására létrejött struktúrák. Ez nagyon jól sikerült neki.

  4. András
    július 10, 2015

    A poligámiát nem fogja zászlajára tűzni a progresszív mozgalom, mert az egy patriarchális, hagyományos intézmény, keresztény szekták és az iszlám gyakorlata, így hiába következne logikailag az elveikből, eszükbe sem nagyon jut.

  5. David Vincent
    július 14, 2015

    Már van az ÜGYNEK magyar szószólója is:

    cink.hu/harom-vagy-negy-ember-is-kothessen-hazassagot-1716449279

    Figyelemre méltó az egyik komment is:

    ‘A megoldás új fogalmak alkotása lehetne, a “házasság” szó visszakerülne az egyházakhoz, a szakrális térbe, ahonnan érkezett, a polgárjogi szerződések pedig új nevet kaphatnának érdemi tartalmuk szerint, immár nem téve különbséget a nemek között polgári jogi szempontból.’

    • Büfészakos
      július 31, 2015

      Én magam is ezt gondolom régóta. Az államnak a polgárai együttélését kellene csak szabályoznia, függetlenül attól, hogy hányan és milyen neműek azok, és ezt nem kellene felcímkéznie a ‘házasság’ szóval. Az, hogy van-e nemi kapcsolat köztük, az az együtt élők magánügye. Ad absurdum, ugyanazon polgári törvény hatálya alá kerülhet ezen a szinten egy hagyományos, a cölebsz életformát preferáló szerzetesrend is több, változatos nemi viselkedést mutató poligám jellegű embercsoporttal. Azaz emberek szerződést kötnek együttélésre, amelynek következménye sok minden, pl. a vagyonuk megosztása, az öröklés, és egyebek vonatkozásában. Kit érdekel – a polgári törvény hatálya alatt -, hogy milyen nemi kapcsolatban vannak egymással, ha egyáltalán vannak? (Most az állatos történetet hagyjuk, az egy kicsit más “tészta”.)

  6. Fatima Száz
    július 15, 2015

    Michael Hichborn, a Lepanto Intézet igazgatójának nyilatkozata az amerikai Legfelsőbb Bíróság azonos nemű párok házasságára vonatkozó döntéséről. MAGYAR FELIRATOS (CC) https://www.youtube.com/watch?v=LNxP9mi0sHA

    • Békési-Marton Csaba
      július 16, 2015

      Köszönet, hogy föltetted, a youtube-ra is. Másrészt nekem utána kellett néznem, mi a Lepanto Intézet és kicsoda M. Hichborn, mert nem hallottam róluk. Ha mások is kíváncsiak: http://www.lepantoinstitute.org/

      • H.Gy.
        július 16, 2015

        Köszönöm, én sem ismertem.

  7. sittes
    július 21, 2015

Hozzászólások letiltva.

Information

This entry was posted on július 8, 2015 by in A halál civilizációja, Közélet.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1,229 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: