Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Lelki alakformálás

Péter és a katonák_Arles

Ókeresztény szarkofág részlete, Arles, IV. század első fele. Vértesaljai László fotója

Az ókeresztény irodalomnak, az egyházatyák munkásságának hazai megismertetésében elévülhetetlen érdemei vannak a Kairosz Kiadónak, személy szerint Bedő Györgynek, a kiadó igazgatójának.

Az elmúlt héten a Catena-sorozatban megjelent, és hamarosan a boltokba kerül Szent Ágoston tizenhat beavató beszéde magyarázatokkal és a homíliákkal nagyjából egykorú ókeresztény művészeti alkotásokat bemutató képekkel, amelyek segítik a beszédek értelmezését.

A “beavató beszéd” azt jelenti, hogy az ókeresztény egyházban – a korabeli filozófiai iskolák módszereihez sokban hasonlító módon – a szóbeli tanítás felkészítette a hallgatókat egyfajta benső átalakulásra, konverzióra, rituálisan pedig a keresztségre és az eucharisztia vételére.

A könyv nem egyszerűen fordításkötet. Bár teljes egészében tartalmazza tizenhat olyan beszéd latin eredetiből készült fordítását, amelyeket Szent Ágoston a beavatás folyamatának legfontosabb állomásain mondott el, a szövegeket igyekeztem közérthető magyarázatokkal bevezetni. E magyarázatok célja az ágostoni gondolatok aktualizálása, az ókeresztény beavatás logikájának, természetének bemutatása volt azzal a szándékkal, amelyet a II. Vatikáni Zsinat is megfogalmazott, amikor a felnőttek katekézisének megújítását szorgalmazta az ókeresztény egyház tapasztalatának figyelembe vételével.

A bevezetőt minden esetben rövid, filológiai összefoglaló zárja, amely tipográfiailag is világosan elkülönül, majd következik az a bibliai idézet, amelyet a lektor egykoron felolvasott, és amelyhez Ágoston beszéde kapcsolódott.

 

0002680_heidl-gyorgy-lelki-alakformalas-szent-agoston-beavato-beszede_300A könyv egy olyan felismerésből született meg, amelyet Pierre Hadot munkássága inspirált. Hadot több tanulmányában bemutatta, hogy a jelentős későantik filozófiai iskolák (sztoikus, peripatetikus, epikureus, platonikus) elsődleges célja a helyes életmód kialakítása, a boldog élet megvalósítása volt, és ennek érdekében kidolgozták a személyiség-fejlesztés módszereit és gyakorlatát. Hadot felfigyelt arra is, hogy a korai keresztény egyházban szintén megjelent egy ehhez hasonló, terapeutikus, aszketikus irányzat a korai szerzetesi mozgalmakban, valamint olyan jelentős keresztény filozófusok tevékenységében, mint amilyen Órigenész vagy Evagriosz Pontikosz volt. Hadot figyelmét azonban, úgy tűnik, elkerülték az ókeresztény egyház beavató technikái, azok a katekézisek és aszketikus gyakorlatok, amelyekben pedig határozottan felismerhetők a korabeli filozófiai iskolák módszerei, és amelyek célkitűzéseikben is erős rokonságot mutatnak az iskolák céljaival. A katolikus és ortodox egyházban ez az antik gyakorlat mindmáig jelen van, de a jelentősége időnként elhalványult. Márpedig, ha a kereszténységet saját hagyományával összhangban “Krisztus valódi filozófiájának” (vera philosophia Christi) tartjuk, akkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a keresztény egyház az egyetlen későantik filozófiai iskola, amely kétezer éve megszakítás nélkül létezik.

Reklámok

Information

This entry was posted on november 22, 2015 by in Egyházatyák, Filozófia, Teológia.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1 240 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: