Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Baer teológus, Márfi érsek és Gyurcsány politikus levelei

Újabb vezető katolikus egyházi személyiség nyilatkozata borzolja a kedélyeket. Márfi Gyula veszprémi érsek, akit személyes tapasztalataim szerint hívei és ismerői nagyra tartanak, nyílt levelet tett közzé a Veszprémi Érsekség honlapján. A püspök atya David Baer teológia- és filozófiaprofesszornak a magyar evangélikus testvérekhez intézett nyílt levelére válaszol. A levélváltáshoz hozzászólt Gyurcsány Ferenc, korábbi magyar miniszterelnök is, aki számos kifogást emelt Márfi püspök atya gondolataival és érveivel szemben.

A nyílt levelezés apropója az Orbán-kormány politikai irányultsága, vélt vagy valós eltávolodása a nyugati értékektől, valamint az új magyar alkotmány körüli vita és az egyházak helyzete Magyarországon. Minket ez utóbbi kérdés foglalkoztat.

Lássuk azonban a szereplőket! David Baerről keveset lehet tudni azon kívül, amit ő maga elárul önmagáról. Többször járt hazánkban kutatóként, tanított is a Károli Gáspár Református Egyetemen, felesége és gyermekei magyar állampolgárok. A Texas Lutheran University docense, filozófiát, teológiát, etikát, bioetikát tanít. A szűkszavú egyetemi honlapról kiderül, hogy doktori disszertációját a Magyarországi Evangélikus Egyház kommunista elnyomás alatti  történetéből írta. Kétségtelen, hogy Baer rendelkezik történelmi ismeretekkel hazánkról, és  Magyarország iránti elkötelezettségből fogalmazta  meg aggódó levelét.

Márfi Gyula veszprémi érsek az érsekség honlapja szerint 1943-ban született.  Káplán volt Pákán, majd  tanulmányi szabadságát töltötte Budapesten 1968-69, /teológiadoktor Budapest 1969/, káplán Nyőgér 1969-73, Kőszeg 1973-76. Tanulmányi szabadságon Párizsban 1976-78, diplome supérieur /d’ études oecuméniques/ Párizs 1978, püspöki szertartó, titkár majd irodaigazgató 1978-95, amanziai c. püspök és egri segéd-püspökké kinevezve 1995. november 11. Püspökké szentelés Eger 1995. december 2. Veszprémi érsek 1997. augusztus 14. Érseki beiktatás 1997. szeptember 5. Az érsek úrnak tehát személyes tapasztalatai vannak a magyarországi egyházak, különösen a katolikus egyház kommunizmus alatti történetéről.

Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök teológiai és vallási nézeteiről tudni lehet, hogy nem istenhívő ember, de katolikusnak keresztelték, elsőáldozó volt, és bérmálkozott is “egy darabig”. Szent meggyőződése volt, hogy pap lesz belőle, de ehelyett inkább KISZ titkár lett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen, ahonnan pályája egyenes vonalban ívelt felfelé. Kommunistából dúsgazdag nagytőkéssé lett. A posztkommunista hatalomátvétel után (2002) Medgyessy Péter miniszterelnök főtanácsadója, majd megbuktatója, és az MSZP által megválasztott utódja. 2006-2009-ig megválasztott miniszterelnök, de botránysorozatok után, a mandátuma lejárta előtt lemond.

Vajon igaza van David Baernek, aki szerint “keresztény szempontból különösen is aggasztó a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló alaptörvény”? Az alaptörvény Baer szerint korlátozza a vallásszabadságot, mert az egyházak nyilvántartásba vételének az a feltétele, hogy az adott vallási közösség legalább húsz éve működjék Magyarországon, továbbá a nyilvántartásba vétel a parlament kétharmados többségének akaratától függ.

Márfi Gyula érsek úr szerint a professzor nem ismeri a magyarországi helyzetet. Az egyházügyi törvényhez hozzá kellett nyúlni, mert széles teret nyitott az ügyeskedésnek, és egyház címszó alatt a legképtelenebb gyülekezetek szerezhettek maguknak kiváltságokat. Szerinte “az egyes egyházak elismerésének és nyilvántartásba vételének csak az egyházak anyagi természetű, állami támogatásával kapcsolatban van jelentősége.” Azért a parlament, és nem a bíróságok jegyzik be az egyházakat, mert “a független magyar igazságszolgáltatásban még ma is számos olyan ember dolgozik, aki a kommunista rendszer idején elkötelezett kiszolgálója volt a pártállami diktatúrának és tevékenyen részt vett egyházellenes, ún. koncepciós perekben.”

Gyurcsány Ferenc azt válaszolja az érsek ezen érveire, hogy az egyházak nyilvántartásba vételének nem csupán anyagi értelemben van jelentősége. “A lelkiismereti és vallásszabadsághoz hozzátartozik a jog a világnézetileg elkötelezett nevelésre. Ha tehát az állam megtagadja valamely egyház nyilvántartásba vételét, és az így kieső támogatás miatt az adott egyház által fenntartott iskola nem tud működni, akkor az adott vallási közösséghez tartozók vallásszabadsága csorbul az egyházként elismert közösség tagjaiéhoz képest.” Az érsek hivatkozását a posztkommunista bírákra visszafordítja a katolikus egyház ellen: “Halkan és alázattal jegyzem meg, hogy a pártállami diktatúra elkötelezett kiszolgálóinak ostorozása visszatetsző egy olyan egyházi méltóság részéről, akinek egyháza semmit nem tett annak érdekében, hogy feltárja a pártállami diktatúrával való együttműködés mai napig titkolt, leplezett világát, amely egyház nem kívánt szembe nézni azzal a ténnyel, hogy soraiban az egykori állambiztonsági rendszer által beszervezett, vele együttműködő ügynökök sora szolgált.”

Ezek már ad hominem érvek, telve csúsztatásokkal, nem érdemes foglalkozni velük. Tény azonban, hogy a gyurcsányi rétorikát szükségképpen hívta elő az érsek meglehetősen különös érvelése. Mi a garancia ugyanis arra, hogy egy kétharmados parlamentben nem lehetnek ott azok az emberek, akik az egykori pártállami rendszerben az egyházak ellen dolgoztak? Az elmúlt két évtized ügynökbotrányai, a rendszerváltáskor elmaradt szigorú törvényi szabályozás hiánya, a kétharmados posztkommunista Horn-kormány puszta léte cáfolja azt az előfeltevést, hogy a parlamentben mindig elfogulatlan kétharmad fog ülni.

Vajon igaza van-e az érseknek az egyházak bejegyzésével kapcsolatban? Úgy tűnik, Gyurcsány itt fején találta a szöget. Egy vallási közösség egyházként való bejegyzése és parlamenti jóváhagyása messze több, mint anyagi kérdés. Legitimációs alapot jelent a legkülönfélébb társadalmi cselekvésekhez, beleértve karitatív, oktatási, kulturális, stb. tevékenységeket is. Persze mindezt más formában is el lehet végezni, egyesületként, alapítványként, Kht-ként, stb., a kérdés azonban az, hogy mi alapján emelünk ki egyes egyházakat, és miért nem engedélyezünk más vallási közösségeket hivatalosan egyházként működni.

Baer hibásan közelít, amikor összemossa a vallásszabadság és az egyházak bejegyzésének kérdését. Az általános vallás- és lelkiismereti szabadság jogára hivatkozik, amely azonban nem sérül azzal, ha valamelyik közösséget az állam nem ismeri el egyháznak. Az állami elismerés során figyelembe kell venni az adott ország hagyományait, sajátos történelmi és kulturális helyzetét. E szempontok mindenütt meghatározó keretet biztosítanak ahhoz, hogy mit fogad el az adott állam hivatalosan egyháznak. Nem vitathatjuk el egy-egy nemzeti alkotmánytól azt a jogot, hogy meghatározza, mely vallási közösségeket tekint egyháznak. Márfi érsek ezt az elvet nem fogalmazza meg, de példáival, azt hiszem, erre utal.

Akkor tehát rendben lennének az új rendelkezések és törvények az egyházak bejegyzésével kapcsolatban? Távolról sem. Tudjuk, hogy a törvényjavaslatot a KDNP kidolgozta, minden hivatalos fórumon megmérettette, ámde a zárószavazás előtt Orbán Viktor miniszterelnök az egészet lesöpörte az asztalról, és egy teljesen új javaslatot szavaztatott meg. Az MTI erről így adott hírt: “A parlament tavaly júliusban fogadta el az új egyházügyi törvényt. A javaslatot eredetileg KDNP-s politikusok jegyezték, de a szavazás előtt a Fidesz-frakció kezdeményezésére az alkotmányügyi bizottság alapvetően átírta. A jogszabállyal 14 egyházat ismertek el, rögzítve, hogy a további vallási közösségek nyilvántartásba vételéről a Fővárosi Bíróság helyett a Ház dönthet, kétharmados többséggel. A törvényt az Alkotmánybíróság decemberben közjogi érvénytelenség miatt megsemmisítette arra hivatkozva, hogy a zárószavazás előtti módosító indítványok elfogadása lényeges változásokat hozott az egyházi jogállás megszerzésének szabályaiban. A Fidesz kezdeményezésére a parlament az év vége előtt, lényegében változatlan formában ismét elfogadta az egyházügyi törvényt.”

Az első ámulatból felocsúdó kereszténydemokrata frakció zokszó nélkül teljesítette a miniszterelnök váratlan kívánságát. Az új “koncepció” abból állt, hogy néhány politikai szempontból fontos vallási közösség bekerüljön a hivatalosan elismert egyházak közé. Színtiszta pártpolitika. A helyzet képtelenségét tovább fokozza az elismertetés módja. A parlament mindenféle bizottságon keresztül az MTA-hoz utalta a kérdést. Ahhoz a Széchenyi István által alapított Magyar Tudományos Akadémiához, amelynek eredeti célja a tudományok hazai meghonosítása és népszerűsítése. Hogyan kerül hát a csizma az asztalra? Úgy, hogy az MTA már régesrég hűtlen lett küldetéséhez, és kiváltságainak megtartása érdekében mindenkor örömmel szolgálja ki az aktuális politikai hatalmat. Így állhatott elő most is az furcsa helyzet, hogy az MTA e célra összegrundolt bizottsága kivizsgálja a kérvényeket, és megmondja, hogy melyik vallási közösség számíthat ma egyháznak Magyarországon. Tegyük hozzá: az az MTA, amelynek nemhogy teológiai, de még vallástudományi alosztálya sincs. Ha még maradt egy csöpp eszük az akadémikusoknak, ebből a kellemetlen helyzetből ki fognak hátrálni.

Összegzésül: ez a három nyílt levél eltereli a figyelmet a valós helyzetről és annak visszásságairól. Nem az a baj, amit Baer annak tart. A legriasztóbb e fontos ügy és vele együtt a jogi, szakmai tisztesség teljes alárendelése egyetlen ember politikai manőverezésének. Tény, hogy, mint Márfi érsek kiemeli, ennek az embernek öt gyermeke van, és szentségi házasságban él. Sokan szívből örülünk! Személyes tapasztalatból tudom azonban, hogy a szentségi házasság és a nagycsalád kegyelem, csodálatos isteni ajándék, ámde nem mentség a rossz döntésekre.

 Frissítés:

Május 7-én megjelent David Baernek a vitát összegző átfogó tanulmánya: Négy tézis a vallásszabadságról!

A tanulmányt értékelő bejegyzést ld. itt: Lex facit regem: David Baer tanulmánya a magyar egyházügyi törvényről.

Advertisements

One comment on “Baer teológus, Márfi érsek és Gyurcsány politikus levelei

  1. Dani
    május 3, 2012

    Kíváncsi lennék hogy a Jehova tanúi mekkora nagy történelmi múlttal rendelkeznek. Mióta vannak itt nálunk és milyen fontos szociális, társadalmi munkát tesznek az országért, mert van jó pár olyan kisegyház, amelyet hivatalosan is egyháznak fogadtak el, de hogy nem csináltak semmit és nem illetné meg az egyházi státusz az biztos. Az új egyházügyi törvényről pártpolitikai alapon döntöttek. Ahogy Hillary Clinton is nyomást gyakorolt a magyar kormányra és ennek hatására egyből a metodisták is egyházzá nőtték ki magukat, ezt is szánalmasnak tartom.

Hozzászólások letiltva.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1,229 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: