A Kereskedelmi és Iparkamara Sámsonja

Egy hivatalos levélből fontos dolgokról értesültem:

1. Előadó-művészeti és tudományos tevékenységet végző egyéni vállalkozóként szerény személyem “gazdálkodó szerv”-nek minősül.

2. Azért vagyok gazdálkodó szerv, mert 2012. január 1-től az Országgyűlés ilyen értelemben módosította a kamarai törvényt.

3. Egyszemélyes gazdálkodó szervként iparkamarai hozzájárulást kell fizetnem.

4. Az elmúlt évben ezt nem tettem meg, s ha 5 napon belül nem pótolom, az adóhivatalhoz továbbítják ügyemet.

5. Kamarai tagként már az idei hozzájárulást is be kell fizetnem március 31-ig.

Felismertem hibámat és önkritikát gyakoroltam. Átutaltam az összeget és már az átutalásért fizetendő csekkadót is levonták soványka bankszámlámról. Szeretném most ünnepélyesen megköszönni az Országgyűlésnek és a Kereskedelmi és Iparkamarának, hogy figyelemmel kíséri és értelmezi művészeti és tudományos tevékenységemet! Hálás vagyok, hogy a haza nagyjai párfogásukba vettek, és beláttatták velem: tudtomon kívül kereskedelmi és ipari tevékenységet végzek. Nagy örömmel és büszkeséggel tölt el a felismerés, hogy vezetőink bölcsességének köszönhetően már egy teljes esztendeje tagja vagyok annak a testületnek, amelynek tevékenységében ugyan közvetve sem veszek részt, de ennek ellenére számít rám hazánk felvirágoztatásáért végzett áldozatos munkájában. Különös megtiszteltetés számomra, hogy Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke első számú vezetőmmé lett, és így szerény személyemmel, valamint “az egész magyar gazdasággal a háta mögött” a magyar felsőoktatás átalakításában oroszlánrészt vállal. Szinte Sámsonnak érzem magam, hiszen ráébredtem: én magam vagyok az, aki a haszontalan, pazarló, életidegen magyar egyetemi rendszert lerombolja, hogy a romokból megszülethessen valami új, valami nagyszerű – még ha a leomló épület sokakkal együtt engem is maga alá temet. Csekély áldozat ez a nemes cél érdekében!