Gaudete, Christus est natus! Örvendjetek, megszületett Krisztus!

“Ismét megszületett és jelen van közöttünk Krisztus! Mily’ beszéd illik a dicsérethez? Milyen dicséret az örömhöz? Miféle öröm fejez ki ekkora boldogságot? Születését ünnepeljük annak, akiről a próféta ámulva mondja: ki képes elbeszélni születését? Nem egyszerűen a legfőbb ember ő, hanem – ami minden főségnél fenségesebb – Isten is, aki öröktől fogva született és születik, de elérte, hogy azt mondhassuk: ma is megszületett. Amint az ő életéből élünk, úgy az ő születéséből születtünk. Alávetette magát halandóságunknak, hogy halhatatlanságának képmásához tegyen hasonlóvá minket. Önmagát kiüresítve minket fölemelt, és az ember fiává lett, hogy Isten fiaivá legyünk. Mily hatalmas, rendkívüli és ránk nézve kedvező és szerencsés mindez! Nem vagyunk képesek sem nagyságát megfelelőképpen tisztelni, sem újszerűségét csodálni; s nemhogy elégségesen megköszönni, de teljesen emlékezetünkbe idézni sem tudjuk mindazt az ajándékot és adományt, amelyet kaptunk.”

Rodolphus Agricola (1443-1485), Longe elegantissima Oratio de nativitate Christi (részlet)