Kronológia

Bárhogy csűrjük-csavarjuk, akármilyen elnevezéssel leplezzük is: a kereszténységnek búcsút intő Európa és az ő gyermekei Krisztus születéséhez képest datálják az eseményeket. Nálunk a forradalmi naptárak a forradalmakkal együtt elmúlnak, miközben a különféle történések egységes, világtörténeti kronológiába rendezése iránti vágy igen makacsnak bizonyul. A világtörténelem a kereszténység nagy hipotézise, kronológiái pedig végső soron abból a teológiai előfeltevésből erednek, hogy a világ ab initio temporis, vagyis az idő kezdetén teremtetett. Noha megmosolyogjuk a régi-régi kalkulációkat, amelyek szerint ez a kezdet 6000 évvel Krisztus születése elé helyezendő – mindössze a számot furcsálljuk, az elvet nem. Így ejtett foglyul minket a teológia már vagy kétezer éve.

Az első jelentős kronográfus, aki a világ teremtésétől kezdte számítani az időt, Julius Africanus volt a III. sz. első felében. A ma használt időszámítás alapjául szolgáló táblázatokat Dionysios Exiguus római apát készítette el 525-ben, mivel szakítani kívánt azzal a hagyománnyal, hogy a keresztényüldöző Diocletianus császár trónralépését (284) vegyék az időszámítás alapjául. Dionysios néhány évet tévedett ugyan – ezért szokás ma Jézus Krisztus születését Krisztus születése előtt 6-4 közé datálni – de Kr. u. 2014-ben is elfogadjuk és alkalmazzuk a keretet, amely az efféle számításokat egyáltalán lehetővé tette.

Ismerünk egy különös kis feljegyzést Jézus életének kronológiájáról, amelynek fordítását a Kr. u. 2013. esztendő utolsó napján örömmel és mintegy köszönetképpen osztom meg e blog olvasóival.

Egy IX. századi kódex Victorinusnak, a pannoniai Poetovio (ma Ptuj, Szlovénia) III. században élt püspökének tulajdonítja a töredéket, egy XV. századi kódex ellenben az ókeresztény kor nagy filológusához, Jeromoshoz kapcsolja.  Íme a néhány sor  (a []-ben közölt rész későbbi betoldás):

Jézus életének eseményei középkori orosz ikonon. Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Church_of_Christ_icon.jpg

Victorinus kommentárjaiban sok egyéb mellett ezekre a sorokra is rátaláltunk. „Alexandernek, Jeruzsálem püspökének pergamenjei között fölfedeztük, hogy az apostolok könyveiből saját kezűleg kimásolta a következőket: „Január kalendas 8-án (december 25) született a mi Urunk, Jézus Krisztus, Sulpicius és Camerinus konzulsága idején, és január idusának 8. napján (január 6) alámerítkezett Valerianus és Asiaticus konzulátusa alatt. Április kalendas 10-én (március 23) szenvedett, amikor Nero harmadszor volt konzul, társa pedig Valerius Messala volt. Április kalendas 8-án (március 25) feltámadt, az említett konzulok alatt. [Negyven nappal később, az említett konzulok alatt, május nonas 5. napján (május 3) fölment az egekbe. Keresztelő János július kalendas 8-án született (június 24) és július kalendisén (július 1) körülmetélték. Máriához viszont április kalendas 8-án (március 25) szólt az angyal, mondván, hogy Erzsébet már a hatodik hónapban van.] Ebből következik, hogy Urunk azon a napon fogant, amely napon feltámadott. Ámen.”

Az említett Victorinus tehát Jeruzsálemi Alexander feljegyzése alapján keleti kronológiai hagyományt közvetít. Amennyiben elfogadjuk, hogy Victorinus azonos Poetovio püspökével, akkor föltehetjük, hogy szerzőnk egy szentföldi utazása során meglátogatta a jeruzsálemi püspök könyvtárát. Ha így történt, érthető széleskörű tájékozottsága a görög nyelvű keresztény irodalomban, amiről majd Jeromos is megemlékezik, és amelyet két munkájának, a Világ teremtéséről írt magyarázatának  és a Jelenések könyvéhez írt kommentárjának  fennmaradt részletei is igazolnak.

Az idézett kronológiai töredék különösen figyelemreméltó, amennyiben a Nativitas vagyis Karácsony

Nativitas – Lorenzo Costa, 1490

december 25-re datálásának egyik legkorábbi szövegtanúja. Ráadásul Jézus születését – a ma használt időszámítás szerint – Kr. u. 9-re, halálának évét pedig 58-ra teszi, vagyis egy olyan hagyományt képvisel, amely szerint Jézus 49 évet élt. Jelentősen eltér tehát a szokásos 33 év körüli számításoktól, és attól a meggyőződéstől, hogy Krisztus az ifjúkornak (juventus) számító életszakasz végén meghalt – ahogyan azt például Szent Ágoston az V. század második évtizedében írt munkájában tanítja. A hippoi püspök szerint ugyanis Jézus addig az életkorig jutott el, ameddig az ember, az emberi test fejlődik és eléri a maga teljességét. “Ezt az ifjúkort a világi tudósok is harminc év körül határozták meg, s ha ennek sajátos időszaka lezárult, attól kezdve az ember már hanyatlik és nehézkesebb, időskorba lép.” A beteljesedett, sőt kiteljesedett ifjúkor jelentőségét az adja, hogy a feltámadás után – mint Ágoston szerényen-óvatosan fölveti – talán mindnyájan olyan testben fogunk új életet kezdeni, amilyenné ugyanezen testünk az ifjúkort elérve ténylegesen fejlődött vagy fejlődött volna, ha a kibontakozást nem akadályozzák betegségek, sérülések, vagy nem gátolja meg a korai halál. 

Az efféle elmélkedésekkel nehezen fér össze az a gondolat, hogy Jézus esetleg nem csak 33, hanem egyenesen 49 évig élt. Más szempontból nézve azonban a negyvenkilences számnak is megvan a maga sajátos jelentése. Victorinus a Teremtést magyarázó munkájának egyik töredékében kijelenti: “Krisztus emberségét a hetes szám által teszi teljessé: születés, csecsemőkor, gyermekség, ifjúság, felnőttkor, időskor.” Jézus tehát megélt hét emberi életkort, az időskort (occasus) is beleértve, ami a szokásos hét esztendővel számolva összesen éppen 49 évet ölel fel.

Egy évszázaddal korábban Irenaeus, Lugdunum püspöke szintén úgy érvelt (Adv. haer. 2.22.4-6), hogy Jézus valamennyi emberi életkort megszentelt, beleértve az idősebb kort (senior) is, hiszen Lukácstól tudjuk, hogy mintegy harminc esztendősen kezdett tanítani (Lk 3,23), és János szerint még nem töltötte be az ötvenet (Jn 8,57), amikor meghalt.

Lukácstól, Jánostól, Irenaeustól, Victorinustól és Ágostontól eltérően minket talán jobban érdekelnek az ún. “történeti tények”, mint a jelképek, és szeretnénk egészen pontosan meghatározni Jézus életeseményeinek kronológiáját. Érthető törekvés, én magam is igyekszem tisztán látni a kérdésben. Az evangelistáktól és az egyházatyáktól azonban ezen túlmenően megtanulhatjuk azt is, hogy az események kronológiájának ismerete messze nem azonos az események jelentésének és jelentőségének ismeretével.