Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Beszélgetés Gabriele Kubyvel

A fordító, Sallai Gábor szíves engedélyével teljes terjedelmében közlöm a Gabriele Kubyvel 2013. augusztusban a The Catholic Word Report újságírója által készített riportot. A beszélgetésnek különös aktualitást ad az ostobaságban alulmúlhatatlan, a női méltóság önkéntes megalázásában felülmúlhatatlan Femen mozgalom legutóbbi akciója ( ld. még ezt, vagy ezt, stb.).

***

A német szociológus, Gabriele Kuby éve óta figyelmezteti a nyilvánosságot azokra a veszélyekre, melyek a társadalmat és a katolikus hitet fenyegetik. Figyelmeztet az 1968-as kulturális forradalom túlzásaira, kritizálja a feminizmus ideológiáját, és óv a szexuális forradalom romboló hatásaitól. Azért tud különösen is hitelesen beszélni ezekről a dolgokról, mert 1997-es katolicizálása előtt maga is a forradalmi hatvannyolcasok közé tartozott.

2013. augusztusi interjú Gabriele Kubyval most megjelent könyvéről: 

Kuby, aki 1944-ben a németországi Konstanzban született, Berlinben tanult szociológiát, Konstanzban pedig bölcsészdoktori képesítést szerzett Ralf Dahrendorf irányításával az 1960-as évek vége felé. Megtérése előtt több évtizedig az ezotériával flörtölt, valamint fordítóként és tolmácsként dolgozott. Első könyve, a Mein Weg zu Maria – Von der Kraft des lebendigen Glaubens, melyet a Bertelsmann Verlag adott ki 1998-ban, Krisztussal való találkozásának és az életét megváltoztató megtérésének naplója (magyarul: Utam Máriához – Az élő hit erejéről – Kairosz Kiadó, kiadás alatt).

Azóta tíz további könyvet is megjelentett a hitről és a lelkiségről, az 1968-as kulturális forradalomról, a feminizmusról, a genderről és a szexualitásról, valamint arról, hogy miként találhatjuk meg a reményt, ha a keresztény értékeket újra előtérbe helyezzük.

Kuby gyakori előadó Németországban és egész Európában, és számos nyomtatott és on-line kiadványban jelentek meg írásai Európában, köztük a németországi Die Tagespostban és Vatican Magazinban, valamint a www.kath.net honlapon. Vendége volt az ARD és a ZDF német közszolgálati csatornák, valamint az EWTN globális televíziós hálózat talkshow-inak is.

2012-ben Kuby legfrissebb könyvét (Die globale sexuelle Revolution: Zerstörung der Freiheit im Namen der Freiheit) a Fe-Medienverlag adta ki (magyarul: Globális szexuális forradalom: A szabadság elpusztítása a szabadság nevében, Kairosz Kiadó, 2013). A napokban a Catholic World Reportnak (CWR) adott interjút a könyvről, a munkájáról és arról, hogy milyen veszélyek leselkednek a hitre napjainkban.

CWR: Mi befolyásolta leginkább intellektuális fejlődésében?

Gabriele Kuby: Az, hogy egész életemben az igazságot kerestem. Apám, Erich Kuby baloldali író és újságíró volt. Ez indított el az 1968-as diáklázadás útján, és vezetett el végül oda, hogy Nyugat-Berlinben szociológiát tanuljak. Én azonban sem a kommunizmust, sem a feminizmust, sem a szexuális forradalmat nem találtam elég meggyőzőnek – különösen ami az emberi valóság és az ezen csoportok hirdette eszmények közt tátongó szakadékot illeti. Így hamarosan odébbálltam.

Miután 1973-ban közvetlenül megtapasztaltam Istent, olyan utakon kezdtem keresni, ahol nem található: az ezotériában és a pszichológiában. Húsz évig ezen a területen dolgoztam fordítóként. És korunk ideológiai áramlatait is megtapasztaltam — ami igencsak megnehezítette, hogy átlépjem a templom küszöbét, és felfedezzem az egyház kincseit. 1997-ben végül mégis ez történt. Azóta könyveket írok lelki és társadalmi-politikai kérdésekről.

CWR: Tavaly szeptemberben jelentette meg a Globális szexuális forradalom: A szabadság elpusztítása a szabadság nevében című könyvét. Miért írta ezt a könyvet? Milyen volt a könyv fogadtatása?

Gabriele Kuby: Megtérésem után egyre világosabbá vált számomra, hogy napjaink kulturális háborújának előterében a szexuális normák megszüntetése áll. Ezért jelentettem meg 2006-ban első könyvemet a témáról: Die Gender Revolution – Relativismus in Aktion (magyarul: A gender forradalma – akcióban a relativizmus, Kairosz Kiadó, 2008). Az egyik legelső könyv volt, mely erre a titkos tervre fényt derített.

Ahogy tovább figyeltem társadalmunk változásait, szükségét éreztem annak, hogy teljes képet adjak a dologról. Erre tettem kísérletet a Globális szexuális forradalomban.

A könyv néhány hónap alatt három kiadást ért meg annak ellenére, hogy a többségi média teljesen agyonhallgatta. Itt azonban ez mégsem működött! A könyvet Lengyelországban és Horvátországban is kiadták, Magyarországon és Szlovákiában pedig idén ősszel jelenik meg (ford. megj.: magyarul már megjelent, lásd fentebb). És tárgyalások vannak más országok kiadóival is.

2012. szeptember 31-én abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy XVI. Benedek pápának is adhattam a könyvből, aki ezt mondta nekem: „Köszönöm Istennek, hogy Ön beszél és ír.” Nagy biztatás ez!

CWR: Mi a könyv fő mondanivalója?

Gabriele Kuby: Az, hogy a szexuális normák megszüntetése elpusztítja a kultúrát. Miért? Azért, mert – miként az emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948) megállapítja – a társadalom alapvető egysége a család, mely csak akkor boldogulhat, ha bizonyos alapvető erkölcsi feltételek rendelkezésre állnak.

A gyermekek azonban, akik napjaink hiperszexualizált társadalmában nőnek föl, ahol a szórakoztatóipar, a tömegtájékoztatási eszközök és a kötelező iskolai tananyag őket is szexualizálja, egyre kevésbé képesek arra, hogy érett felnőtté váljanak, akik meg tudnak felelni a házasság követelményeinek és a felelős apaság és anyaság kötelezettségeinek.

Továbbá az ilyen hiperszexualizált társadalom nem tud meglenni fogamzásgátlás és abortusz nélkül. Mindez pedig – II. János Pál szavaival élve – a „halál kultúrájához” vezet.

CWR: Könyvének alcíme: A szabadság elpusztítása a szabadság nevében. Mit ért ez alatt?

Gabriele Kuby

Gabriele Kuby

Gabriele Kuby: A XX. századi diktatúrák nyomában és az egyén filozófiai dicsőítésének néhány évszázada után korunk fő értékének a „szabadság” számít. A szexuális normák megszüntetését e szabadság részeként „adták el” az embereknek.

De mi történik akkor, ha az embernek nem sikerül uralkodnia szexuális késztetésén? Rabszolgája lesz e hatalmas erejű ösztönnek – szexfüggő, aki állandóan lesben áll, hogy szexuális késztetését kielégíthesse. Ez pedig – amint Platón már 2400 évvel ezelőtt megmondta – zsarnoksághoz vezet.

Természetesen ez meglehetősen összetett folyamat. Egy egyszerű gondolat azonban rögtön megvilágíthatja: Ha az emberek olyan kultúrában élnek, ahol az önzetlen szeretetről megfeledkeznek, és ehelyett önmaguk szexuális kielégítésére használják egymást, akkor bármely egyéb olyan célra is használni fogják a többieket, amely szükségleteiket kielégíti. Egyedül az fog határt szabni ennek, hogy mennyi hatalma van az egyénnek. És az ezt követő társadalmi káosz, melyet a szexuális normák megszüntetése okoz, egyre nagyobb állami ellenőrzést tesz majd szükségessé.

CWR: De az igazi szabadság nem azt jelenti, hogy tudunk élni szabályok, normák és törvények nélkül is?

Gabriele Kuby: A szabadság valóban alapvető emberi érték. Az akarat szabadsága az egyik legfontosabb különbség az ember és az állatok között. Szabadságunkat még Isten is tiszteletben tartja, és azt is megengedi, hogy elpusztítsuk magunkat – és világunkat.

A szabadság azonban csak akkor valósítható meg, ha kapcsolatban áll az igazsággal – az ember, a kapcsolat és a helyzet igazságával. Jézus azt mondja, hogy „az igazság megszabadít titeket” (Jn 8,32). Csak olyan emberek lehetnek szabadok, akik felelősséget vállalnak mindazokért a következményekért, amelyekkel cselekedeteik önmagukra és másokra nézve járnak.

A szabadság megvalósítása és megőrzése minden társadalomban olyan csata, melyet csak érett emberi lények vívhatnak meg – olyanok, akik eljutottak már a belső szabadságra. Hogy a „szabadság” azt jelentené, hogy bármit megtehetünk, amit akarunk, egy hároméves gyermek szintjén még elfogadható gondolat, idősebbek esetében azonban már nem.

CWR: A XV. fejezetben ezt írja: „Az ember önzőnek születik. Meg kell azonban tanítani az erényre.” Kifejtené ezt bővebben?

Gabriele Kuby: Ha egy újszülött bármely igénye kielégítetlenül marad, sír, és egy-két évig a szülőknek mindent meg kell tenniük azért, hogy a kisbaba a Paradicsomban érezhesse magát: hogy igényei azonnal és teljesen kielégüljenek. Igen hamar azonban, ahogy a gyermek növekedik, elhagyja a Paradicsomot, és meg kell tanulnia azt, hogy más emberek is vannak körülötte, akiknek szintén megvannak a maguk igényei, és hogy létezik a világban olyan, hogy jó és rossz – amit valójában tud is a gyermek.

Ez azt jelenti, hogy csak akkor tudja az ember a jót választani, ha önuralomra tesz szert, és le tud mondani a kis kielégülésekről a nagyobb cél érdekében. A szociológusok ezt „halasztott jutalmazásnak” hívják. De a gyermeknek ezt meg kell tanulnia. És a gyerekek – minden másnál jobban – szüleik példájából tanulnak, akármilyen legyen is a példa. Szerencsések azok, akik szüleik erényes példájából erényes életet tanulnak.

CWR: Többször hivatkozik Aldous Huxley 1931-ben írt klasszikus művére, a Szép új világra. Miért?

Gabriele Kuby: Elképesztő ma olvasni Huxley profetikus művét! A Szép új világban az embereket üvegcsékben hozzák létre; a tömegtájékoztatási eszközök és a pszicho-gyógyszerek a kollektív „boldogság” állapotát teremtik meg; a gyermekek – mint mindenki más – szex-szel szórakoztatják magukat; és mindenkit az állam tart ellenőrzés alatt.

Bár Huxley utópiája eredetileg 600 évvel későbbre vonatkozott volna, egy évszázadon belül – 1949-re – már meg is valósult. Akkoriban még nem volt mesterséges megtermékenyítés, születés előtti szelekció, genetikai manipuláció, béranyák, „1-es számú szülő” és „2-es számú szülő”. De ötven év sem telt el, és mindez a „haladás” már meg is valósult!

Huxley nem tudta volna elképzelni, hogy az új diktatúra hasonlítani fog a régire. Tudta, hogy a diktátor annál nagyobb szexuális szabadságot engedélyez, minél jobban korlátozza a politikai és gazdasági szabadságot. Tudta, hogy az igazi forradalom „az emberek lelkében és testében” megy végbe.

CWR: Hogyan lehetséges az, hogy az emberek oly sok új jogot harcoltak ki maguknak, emberi méltóságukból mégis oly sokat veszítettek?

Gabriele Kuby: Nem mi teremtettük önmagunkat, és az életet sem tudjuk magunk létrehozni. Ha megfeledkezünk róla, hogy életünket Istentől kaptuk, és hogy Ő saját képére teremtett minket, és halhatatlan lélekkel ajándékozott meg, akkor méltóságunkat is elveszítjük. Aztán pedig a kísértésnek is engedünk, hogy genetikai manipulációval „jobb” embereket hozzunk létre, és az élet kezdetén és végén tetszés szerint megszabaduljunk tőlük.

A szerzői jogokat igencsak szigorú törvényekkel védjük. Isten szerzői jogát is védjük hát az ember teremtésére vonatkozóan! Sok olyan problémától megkímélnénk magunkat, melyeket mind magunknak köszönhetünk.

CWR: Tehát válságban vagyunk – válságban van a civilizáció, a család, a hitélet? Milyen gyökerei vannak mindennek?

Gabriele Kuby: Néha az előadásaimon megkérem a hallgatóságot, tartsák fel kezüket, ha úgy gondolják, hogy gyermekeink élete jobb lesz, mondjuk, harminc év múlva. Szinte senki sem tartja fel a kezét. Azzal a különös jelenséggel van dolgunk, hogy az emberek érzik, hogy válságban vagyunk, a válság okaira azonban általában vakok.

Az 1968-as kulturális forradalom során sok elképzelés és társadalmi mozgalom érte el csúcspontját. Támadták a keresztény értékeket, melyeknek az európai kultúra a maga meglepő virágzását köszönhette, vagyis a család-megtartó értékeket, melyeket még a náciknak és a kommunistáknak sem sikerült teljesen kiirtaniuk.

CWR: Kifejtené bővebben az 1968-as kulturális forradalom jelentőségét?

Gabriele Kuby: Az 1968-as kulturális forradalom, melyet korának jól öltözött diáknemzedéke idézett elő, akiknek semmi panaszkodnivalójuk nem volt, három forradalmi érzést egyesített magában. Először is a fiatalok le voltak nyűgözve a kommunista elmélettől, abban a korban, amikor Berlint fal választotta ketté, és az orosz tankok bevonultak Prágába. Másodsorban követték a radikális feministát, Simone de Beauvoir-t és másokat, akik arra szólították fel őket, hogy „szabaduljanak meg az anyaság rabszolgaságától”, és mindenekelőtt „szexuális felszabadulást” hirdettek és valósítottak meg. Végül pedig a frankfurti iskola irányából is érkezett ösztönzés, melynek olyan emberek voltak a tagjai, mint Theodor Adorno, Max Horkheimer és Herbert Marcuse.

A veszedelmes kísértés a következő volt: Ha „felszabadítjuk” szexualitásunkat, vagyis ha minden erkölcsi gátat lebontunk, olyan társadalmat hozhatunk létre, mely mentes minden elnyomástól. Az egyszerűbb, hippy elmék számára mindezt az alábbi jelszóba tömörítették: „Szeretkezz (és kábítószerezz), ne háborúzz.”

1968 egyetemet végzett nemzedéke felismerte, hogy képtelenek megmozgatni a tömegeket, főként a „proletariátust”, ezért megkezdték az „intézmények elfoglalását.” Ennek az lett a vége, hogy hatalmi pozíciókba kerültek a politikában, a tömegtájékoztatási eszközökben, az egyetemeken és a bírói testületben.

1968 céljait ma olyan intézmények valósítják meg, mint az Egyesült Nemzetek és az Európai Unió, valamint baloldali, sőt olykor „konzervatív” kormányok a többségi média hathatós támogatásával.

CWR: A Brüsszelben élő elemző, Marguerite Peeters is írt e forradalom globalizálódásáról. Miként történik mindez?

Gabriele Kuby: Marguerite A. Peeters 2007-es könyve, a The Globalization of the Western Cultural Revolution (A nyugati kulturális forradalom globalizációja) felnyitotta a szemem. Én ennek a forradalomnak a lényegi pontját, a szexualitás erkölcsi normáinak megszüntetését emelem ki.

Ezt a globális szexuális forradalmat napjainkban a hatalmi elitek valósítják meg. Olyan szervezetek tartoznak ide, mint az Egyesült Nemzetek és az Európai Unió a maguk átláthatatlan alszervezeteikkel; globális cégek, mint az Amazon, a Google és a Microsoft; nagy alapítványok, mint a Rockefeller és a Guggenheim; rendkívül gazdag emberek, mint Bill és Melinda Gates, Ted Turner, Georges Soros és Warren Buffett; és olyan nem-kormányzati szervezetek, mint a nemzetközi Planned Parenthood szövetség és a Nemzetközi Leszbikus és Meleg Szövetség.

Mindannyian a hatalom legmagasabb szintjén működnek óriási anyagi forrásokkal. És mindannyiukat egyetlen dolog érdekli: bolygónk népességnövekedésének megállítása. Az abortusz, a fogamzásgátlás, az LGBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális) propaganda és a család szétverése mind ezt a célt szolgálja.

Ez azonban még nem elégséges magyarázat arra, miként tarthat ez az elit babérkoszorús filozófusnak egy olyan ideológust, mint az amerikai teoretikus, Judith Butler, aki azért akarja lerombolni a férfiúi és női azonosságtudatot, hogy a „gender mainstreaming” politikai stratégiájával ássa alá a társadalmat. Az új világrend titkos tervéről azonban megsejthetünk valamit.

CWR: Mit jelent pontosan a “gender mainstreaming”?

Gabriele Kuby: A „gender” szót az ENSZ 1994-es, az egyiptomi Kairóban tartott Népesedési és Fejlődési Nemzetközi Konferenciáján és a kínai Beijingben tartott 1995-ös „Negyedik Világkonferencia a Nőkről” című rendezvényen vezették be a hivatalos dokumentumokba. A gondolat az volt, hogy létre kell hozni az új ideológia nyelvi eszközét. A „gender” (társadalmi nem) fogalommal kívánták leváltani a „szex” (biológiai nem) szót, mely a férfi és nő kettősségének nemi rendjére utal. Ekkor a radikális feminista elképzelések és az LGBT propaganda egyesítették erőiket, és megalkották a „gender mainstreaming” koncepcióját.

A „gender” szó azt fejezi ki, hogy az ember nemi identitásának nem kell feltétlenül megegyeznie biológiai nemével. Megszünteti az emberek férfi-női nemi jellegzetességének kettős természetét.

A férfi és nő nemisége kettős természetének megszüntetése kettős célt szolgál: Először is le kívánja bontani a férfi és a nő közt fennálló úgynevezett „nemi hierarchiát”, vagyis a gender elmélet szerint nemcsak kettő, hanem sokféle nemi identitás létezik: leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális. Másodsorban meg kívánja szüntetni a heteroszexualitás norma jellegét. A jövő társadalmát ennek a férfira és nőre vonatkozó gender elképzelésnek kell meghatároznia, ami már folyamatban is van hihetetlen sebességgel!

CWR: Milyen szerepet játszik a pornográfia az Ön diagnózisában?

Gabriele Kuby: A pornográfia óriási szerepet játszik ebben a forradalomban. Talán ez a férfiak bosszúja a feministák ellenük vívott háborújáért. Akik rendszeresen hódolnak a pornográfia szenvedélyének, megfeledkeznek a szeretetről és a családról, és képtelenné válnak az apai és anyai szerepre. Függővé válnak, sokan pedig nem tudnak megállni a lejtőn, és szexuális bűncselekményeket is elkövetnek. Az a riasztó helyzet állt elő, hogy a fiatalok körében „bevett” dolog lett a pornográfia: a tizenéves fiúk 20%-a naponta, 42%-a pedig hetente néz pornográfiát. Milyen emberek lesznek majd belőlük?

Nehéz megérteni, hogyan lehetséges az, hogy az EU a dohányzás okozta környezetszennyezés ellen oly vehemensen harcol, a pornográfia okozta környezetszennyezés ellen pedig nem. Pedig az utóbbi a súlyosabb, hiszen tönkreteszi a családot. Az ember nem tud megszabadulni az elméjében jelentkező képektől, akkor sem, ha szeretne.

CWR: Az V. fejezetben a Yogyakarta alapelvekkel foglalkozik. Mik ezek?

Gabriele Kuby: A Yogyakarta alapelveket, melyek a szexuális irányultságot és a gender identitást érintő nemzetközi emberi jogok alkalmazására vonatkoznak, úgynevezett emberi jogi szakértők egy csoportja fogalmazta meg Indonézia Yogyakarta nevű városában, majd 2007 márciusában az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának genfi ülésén mutatták be a világnak.

E médiaesemény hatására az a benyomása támadhatott a világnak, hogy hivatalos ENSZ dokumentumról van szó. Pedig nem! Ha azonban az interneten gyorsan rákeresünk, meglepődve látjuk, hány kormány, párt és szervezet áll mögötte.

A teljes fejezetet ennek a dokumentumnak szenteltem, mivel jól mutatja az LGBT propaganda totalitárius természetét. Például a 29. alapelv „független és hatékony intézmények és eljárások létrehozására szólít fel, hogy így lehessen figyelemmel kísérni azon törvények és irányelvek megalkotását és érvényesítését, melyek a szexuális irányultságra és a gender identitásra épülő diszkrimináció megszüntetését célozzák.” Ez azt jelenti, hogy olyan szuperstruktúrát kell létrehozni, mely a nemzetállam felett áll, és ezen keresztül kívánják átszervezni és ellenőrizni az egész társadalmat az LGBT mozgalom előjogainak érvényesítése érdekében.

Mindenkit biztatok, hogy szánjon egy percnyi időt a Yogyakarta alapelvek – legalább e 29. alapelv – elolvasására, hogy fogalmot alkothasson a dokumentum totalitárius jellegéről.

CWR: Úgy tűnik, ezt a tervet olyan értékek kisajátításával próbálják megvalósítani, mint a tolerancia és a sokféleség.

Gabriele Kuby: A kulturális forradalmárok korunk főbb értékeit – szabadság, igazságosság, egyenlőség, diszkriminációmentesség, tolerancia, méltóság és emberi jogok – kiforgatták eredeti jelentésükből, eltorzították és manipulálták.

Hasonlóan a magzatok ellen elkövetett visszaélésekhez, ezeket a tiszteletre méltó fogalmakat is megfosztották lényegüktől, és teljesen új jelentést adtak nekik. Könyvem egyik fejezete (A nyelv politikai megrontása) ezzel a jelenséggel foglalkozik.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nyelv célja az igazság közlése. Ezért a nyelv megrontása, mely a tömegek politikai célú manipulálása érdekében történik, valóban nagyon veszélyes. A történelem során minden totalitárius rendszer megrontotta a nyelvet, hogy az embereket manipulálhassa. Emlékezzünk csak a fő orosz újság címére: Pravda, ami azt jelenti, hogy „igazság”. Sajnos napjaink média-világában ez sokkal rafináltabban is megvalósítható.

CWR: Alasdair MacIntyre filozófus azt írta, hogy az olyan fogalmak, mint az erény, a szépség és az igazság a modern világban elvesztették jelentésüket. Hogyan lehet beszélni ezekről olyan korban, ahol már nem is értik őket?

Gabriele Kuby: Én nem hiszem, hogy ne értenék őket. A problémát a kulturális forradalom jelenti, mely meg kívánja semmisíteni tartalmukat – és mi, akik gyávák vagyunk ahhoz, hogy kiálljunk mellettük.

Az LGBT mozgalom pontosan azért lesz egyre totalitáriusabb, mert tudja, hogy az embernek van lelkiismerete, vágyik a szeretetre, keresi az igazságot, a szépséget és a jóságot. Ezért mindent, ami az ember lelkiismeretét felébreszthetné, ki kell iktatni.

Ezért a gyerekeket már az óvodában programozni és szexualizálni kell, hogy elveszítsék természetes érzéküket arra, hogy különbséget tegyenek jó és rossz között, és természetes hajlamukkal ellentétben ne a jóra törekedjenek.

CWR: II. János Pál soha nem riadt vissza attól, hogy az ember nemi jellegéről és a hitvesi egység szépségéről beszéljen. Miként értelmezi a pápa látomását? 

Gabriele Kuby: A „Test teológiájá”-val és az emberi személy egységes szemléletét (test, lélek, szellem) hirdető számtalan enciklikájával és apostoli levelével II. János Pál nagy kincset ajándékozott az egyháznak. Korunk nagy felfordulásában látomása megvilágítja elménket, szívünket és azt is, ami a hálószobánkban történik.

Ha Isten a szeretet, és az a hivatásunk, hogy Isten házanépe legyünk (Ef 2,19), akkor ez azt jelenti, hogy a földi életben meg kell tanulnunk szeretni. E szeretet legbensőségesebb és mindent felölelő kifejeződése a férfi és a nő nemi egyesülése, melyből új emberi lények származnak.

A modern világ ezt a nemi egyesülést a testi kielégülésre redukálta, és így a testet és a lelket elválasztotta egymástól. A test és a lélek végleges szétválására megvan a szavunk: ez a halál. Mikor a szexet a test szintjére, magyarul az állati szintre redukáltuk, a „halál kultúráját” hoztuk létre.

Újra meg kell tanulnunk, hogy a szex önmagunk odaadásának, az életadó szeretetnek kifejeződése. Ez vezetne – borzasztóan beteg – társadalmunk gyógyulásához.

CWR: Melyik az az „új emberkép”, melyet a X. fejezetben említ?

Gabriele Kuby: XVI. Benedek pápa nagyon világosan beszélt erről, mikor 2012. december 21-én a Kúriát és a bíborosokat karácsonykor köszöntötte. Korunk „antropológiai forradalmáról” beszél és arról a „támadásról”, melyet az ember nemi jellegének hibás felfogása alapján „a család valódi szerkezete ellen” intéznek.

Ha tagadjuk, hogy Isten saját képére férfinak és nőnek teremtette az embert (Teremtés 1,27), és hogy az ember neme „természetes adottság”, és hogy az a hivatásunk, hogy szeressünk és életet adjunk, akkor az emberi létezés gyökerét semmisítjük meg. Az „új emberkép” erre az elképzelésre utal.

CWR: Minek nevezné önmagát: kultúra-kritikusnak, szellemtörténésznek vagy vallásszociológusnak?

Gabriele Kuby: Az emberek „prófétának” szoktak hívni. De természetesen nem hasonlítom magam ilyen óriásokhoz, és haláluk módja sem különösebben tetszik nekem! De ami az igazság kimondásának belső kötelességét illeti – kerüljön, amibe kerül –, nagy családjuk tagjának érzem magam.

CWR: Hogyan reagáljanak a hívő keresztények a globális szexuális forradalomra?

Gabriele Kuby: Természetesen ez a nagy kérdés mindannyiunk számára. Akár tetszik, akár nem, mindannyiunknak rendbe kell hoznunk szexuális életünket, és úgy kell alakítanunk, hogy megfeleljen az igaz, hűséges és életadó szeretetre szóló hivatásunknak. Ha nem így teszünk, megfosztjuk magunkat a tisztánlátástól – és sem indítékunk, sem erőnk nem lesz ahhoz, hogy részt vegyünk a csatában. A csata az ember méltóságáért, a családért, gyermekeinkért és a jövőért folyik. Végső soron pedig Isten országáért.

Isten azt akarja, hogy éljünk. Jézus azt mondja: „Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10). Sok biztató fejlemény van Európában – a globális szexuális forradalommal szembeni ellenállásról hallunk híreket Franciaországból, Litvániából, Oroszországból, Magyarországból, Norvégiából és Horvátországból. Erős, bátor mozgalomra van azonban szükségünk minden olyan országban, ahol az emberek még képesek belátni, hogy 2 + 2 = 4, vagyis, hogy a szexuális normák megszüntetése elpusztítja az embert, a családot és a kultúrát.

CWR: Ön szerint győzhetünk?

Gabriele Kuby: A siker miatt ne aggódjunk. Jó ügyért dolgozunk, az életünk megér ennyit. A végső siker pedig Isten kezében van.

—————————————————————————————————

Reklámok

4 comments on “Beszélgetés Gabriele Kubyvel

  1. Lívia
    december 28, 2013

    Köszi, én is megosztottam a keresztény bloggerek levlistáján!

  2. Endrosz
    január 5, 2014

    Lektori megjegyzés: Beijing = Peking

    • Sallai Gábor
      január 5, 2014

      Köszönöm a korrekciót!

  3. Bystander
    január 23, 2014

    Nagyon felrázó, elgondolkodtató és mozgósító hatású interjú! Köszönet érte!

    Jézus talányos intelme is eszébe jut az embernek: “Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal…” (Mt 5,39); vagyis: ne essetek abba a csapdába, hogy az agresszor stílusában és fegyvereivel válaszoltok a támadásra, mert nektek másképp és más fegyverekkel kell helytállnotok. Carlo Caretto híres elmélkedése jut eszembe erről a szentírási helyről. Itt ez olyasmit jelenthet, hogy a szexualitás terén is jobban kell bízni a “keresztény életművészet” spirituális erejében, mint a “halál kultúrája” elleni militáns fellépésben (amire arányosan azért szükség lehet).

    Kuby ír az egyház valamilyen történeti mulasztásáról a szexualitás kultúrájának spirituális ápolása terén, amely mulasztás közrejátszhatott a mai helyzet elvadulásában? Szerinte minden baj kívülről jön, vagy van önkritikus szála is a gondolatvilágának? Ez érdekelne.

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Information

This entry was posted on december 28, 2013 by in A halál civilizációja, Közélet.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1 249 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: