Én lefekszem én ágyamba

Salamon Anikó gyűjtéséből származik ez a gyimesi csángó esti imádság. Az adatközlő a gyűjtés idején, vagyis valamikor 1971 és 1973 között 60 éves Kulcsár Borbála volt.

Én lefekszem én ágyamba,

Testi fődi koporsómba,

Engem az angyal őröjzön,

Szent keresztvel jegyejzen.

Halljad, fülem, halljad,

Angyalok zengésit,

Hívat az Úr Jézus

Lelkünk menyegzőbe,

Ajánljuk a lelkünk

Szent angyalaink kezibe,

Számláltassanak a mennyei

Szent seregekbe.

Örvendjünk, hogy vigadjunk

Az Úr Jézus szent nevibe.

Ámen.

(Gyimesi csángó mondák, ráolvasások, imák. Helikon Kiadó, 1987. 215. o.)

 

Az imádság középpontja a lélekajánlás (commendatio animae) a keresztre feszített Jézus utolsó szavainak mintájára: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46). A lélekajánlás ősi szertartás, amelynek során a szentségekkel megerősített haldokló lelkét ajánlja az egyház Isten irgalmába. A gyimesi imádságban a halálhoz hasonló elalváshoz készülő ember utolsó szavaival nem az Atya, hanem az angyalok kezébe ajánlja a lelkét, hogy magukkal vigyék őt az ujjongó mennyei seregbe.

A motívum az Erdélyi Zsuzsanna által kiadott (Hegyet hágék, lőtőt lépék, Magvető Könyvkiadó, Bp. 1976) népi imádságok között is megjelenik. Így például ezekben a Szekszárdon gyűjtött esti imákban:

Én lefekszem én ágyamba,

Testi, lelki koporsómba,

Három angyal fejem fölött,

Egyik őriz, másik vigyáz,

Harmadik a bűnös lelkemet várja,

Tizenkét angyal velem van,

Kettő lábamnál,

Kettő fejemnél,

Kettő jobbrul,

Kettő balrul,

Kettő, aki betakar,

Kettő, aki bevezet a Paradicsomkertbe.

 

Én lefekszem én ágyamba,

Mint Jézus a koporsóba,

Három angyal fejem fölött,

Egyik őriz, másik vigyáz,

Harmadik az én lelkemet várja.

Krisztus vére, Ő szentsége,

Én lelkemnek ékessége,

Én elmémben ha meghalok,

Krisztus előtt vígan állok.

Szekszárd, 1921. Antal László gyűjtése.

A gyimesi csángó imádságban különleges, hogy a meghaló-elalvó ember Krisztus misztikus menyegzőjére készül. Fölfedezhető ebben az allegorikusan értett Énekek éneke jegyesmisztikája, amely szerint a vőlegény Krisztus, a menyasszony a lélek.