“Sosem gondoltuk mi azt komolyan”

„Sosem gondoltuk mi azt komolyan!” A Parlament folyosóján hangzott el a fenti mondat egy köztiszteletben álló kormánypárti képviselő részéről a Nemzeti Vidékstratégiára – a kormány hivatalos programjára – vonatkozóan.  A képviselő ezzel lényegében mindent elmondott Magyarország jelenlegi kormányáról.

Parasztcipők – Vincent van Gogh (1886)

A program, mely lényegében a fenntartható vidékfejlesztés programja – a családi gazdaságok megerősítését, fejlesztését tűzte ki célul – és a mai napig a kormány hivatalos programjaként megtalálható a Vidékfejlesztési Minisztérium honlapján.

Ehhez képest kell értékelni az alábbi hírt, mely arról tájékoztat, hogy 151.000 termelő kaphatott volna 35 %-al megemelt 307 EUR/hektár támogatást – DE NEM KAP!

Ez évente és hektáronként  24.000 Ft, egy  30 hektáron gazdálkodó család  esetében évente 720.000 Ft.

Miért döntött így a kormány?

A www.agrarszektor.hu cikke azt írja, hogy „Szakértők szerint ugyanakkor a kormány döntésében komoly szerepet játszhatott az a mezőgazdasági háttér lobbi is, amely a Fidesz környezetében helyezkedik el. A párt körül ugyanis számos olyan gazdálkodó és agrárvállalkozás található, amely nem kis területeken, hanem több száz hektáron termel, így a redisztribúcióval komoly uniós támogatásoktól eshettek volna el.”

A SZÁMOK BESZÉLNEK

Az AKI (Agrárgazdasági Kutatóintézet) cikkben említett számai alapján kiszámolható, hogy ezeknek a cégeknek a 300.000 EUR (cégenként 91.000.000 Ft) FELETTI támogatása 40 milliárd forint.

A 30 hektár alatti gazdaságoktól elvett hektáronként 24.000 Ft-ot a kormány ezeknek a gazdaságoknak adja…

„Végleg szakított a törpebirtokokra épülő, Ángyán József-féle “kertmagyarországi” ideológiával a kormány, „… az árutermelő pragmatizmus győzött a kisparaszti romantikával szemben.” írja Hazafi László, a cikk (lásd itt!) szerzője.

MARADJUNK A REALITÁSOKNÁL!

30 hektár nem egy kert! Erre rögtön rájönne minden nagyokos, ha neki kéne 30 hektárt kapával a kézben megművelni. Európa nyugati részének mezőgazdasága ilyen, korszerű eszközöket alkalmazó, a kereskedelemre és feldolgozásra szövetkező családi gazdaságokra épül.

Mélységes cinizmus 151.000 család megélhetését „kisparaszti romantikának” nevezni.

Az „árutermelő pragmatizmus” pedig nem más, mint ezeknek a családoknak, és a vidéki közösségeknek a kifosztása annak érdekében, hogy a kormányközeli milliárdosoknak további milliárdokat juttassanak. Ez egyenesen a társadalom megrablása – hiszen az a hektáronként 24.000 Ft bizony nagyon is sokat jelent egy-egy családi gazdaságnak. Átlagosan 4 fős családokkal számolva 600.000 embert károsít meg a kormány döntése.

Ezzel a döntéssel tehát lehullott a lepel a kormány valódi szándékairól, és a mögötte álló érdekkörökről, melyek már az állami földek botrányos pályázataiban és a magyar vidéket kifosztó földforgalmi törvényben is megmutatkoztak.

A vidék sorsa az ország sorsa – hiszen a vidéken ellehetetlenülő emberek a városba vándorolnak, így a város egyensúlya is felborul – ezért kénytelenek egyre többen elhagyni hazájukat.

A vidéket, és a mezőgazdaságot jól ismerő szakemberként a lehető leghatározottabban tiltakozom a fenntartható vidékfejlesztést lesajnáló kitételek ellen!

A mai időkben, amikor a termőföldért való harc „földzsákmányolás” néven rémisztő világjelenség – történelmi felelőssége van az írástudóknak. Egy 10 milliós ország jövőjéért viselnek felelősséget.

Ezért arra kérek minden elemzőt, szakértőt, újságírót, hogy vicces-gunyoros megjegyzéseivel ne sajnálja le a földből megélni kívánókat – és ne álljon az őket kifosztók oldalára.

Mezőfalva, 2014. január 29.

Ács Sándorné

agrármérnök, környezetvédelmi szakmérnök