Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Ajánló

Nem találja a boltban? Érdeklődjön itt: satorquartet@gmail.com

„Ezen az albumon nem vagyok szerző, nem játszom semmilyen hangszeren, nem nagyon ordítozom, tehát semmi olyat nem csinálok, amit a Kispál és a Borz zenekarban. Sokan, akiknek mutattuk a felvételeket, nem hitték el, hogy én énekelek. Ennek örülök. Régi vágyam volt, hogy csak amolyan szócsőként elmondjam más gondolatait. Mint ahogyan az is – ez még visszavan -, hogy valahol a háttérbe húzódva játsszak, néha belehuhogjak egy refrénbe, hogy huhú, és legyen időm összemosolyogni a dobossal, hogy „de jók vagyunk, mi?”. Na és persze mindig szerettem, ha a dolgok úgy állnak össze, mintha eleve így kéne lenniük, ha egyszerűen csak összesimulnak, mint a hullámok a parton.” Lovasi András

A Hangzó Helikon-sorozat 15. kötetében az ismert rockzenész, dalszerző, énekes: Lovasi András, kortársának, a sokoldalú költőnek, műfordítónak, Lackfi Jánosnak a versei hangzanak el. Kettejük között a kapocs Lovasi régi barátja, Heidl György egyetemi docens, eszmetörténész, aki a versekhez zenét szerzett. A kedvtelésből, szobai muzsikálás céljából készült anyag teljes albummá akkor állt össze, amikor a dalokat meghallotta Gryllus Dániel, és lehetővé tette azok megjelenését a rangos Hangzó Helikon-sorozatban. A kötet illusztrációit Losonczy István készítette. Gryllus Kiadó, 2007.

“Heidl György zenéje nem követi a himnuszok középkori gregorián dallamait, a szerző, aki egyben a korai kereszténység történetének és irodalmának nemzetközileg elismert kutatója, saját zenei elgondolása mentén komponálta meg a művet. A muzsikus-társak színes és változatos zenei világot képviselnek. Bognár Szilvia jól ismert népdalénekes, Gyermán Júlia hegedűművész (Danubia Zenekar, Kairosz Kvartett), Szakács Viktória a Pannon Filharmonikusok szólamvezetője és a Salzburger Festival Kammerorchester csellistája, Kovács Zoltán pedig a népzene, a kortárs zene és a jazz területén egyaránt otthonosan mozgó, sokoldalúan képzett muzsikus és zeneszerző.”  Lovasi András így nyilatkozott a Sator zenéjéről: „Heidl György ihletett muzsikája, az archaikus latin zsoltárszövegek, klasszikus- és kortárs jazz zenészek együttes játéka, Bognár Szilvia sallangmentes, szép terű éneke: a Sator egy eddig nagyon hiányzó színfolt a magyar palettán: mai szakrális zene.” Gryllus Kiadó, 2010.

 Szent Ambrus (kb. 330 – 397) szeretné elérni, hogy olvasója ugyanúgy személyesen találkozzék Isten Igéjével, ahogyan Rebekka találkozott Izsákkal, és ahogyan az Énekek éneke menyasszonya találkozott és egybekelt vőlegényével. A Szentírás megértése azt jelenti, hogy Isten Igéje közvetlenül „kiárad” az olvasóra, az Írást olvasva tehát ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint amelyben az Énekek Éneke menyasszonya. Ahogyan a menyasszony keresi a vőlegényt, úgy keressük a szövegek végső Értelmét, s éppen úgy vágyakozunk a megértésben egyesülni az Igével, ahogyan a menyasszony vágyakozik arra, hogy vőlegénye bevezesse hálókamrája mélyére. Az Énekek éneke – mint részben az egész –maga a Szentírás, e szöveg megértése tehát a megértés megértése. Aki a könyv magyarázatára vállalkozik, mint Milánó püspöke, az a misztériumba beavató főpap, hiszen azt ígéri hallgatóságának, hogy elvezeti annak a tevékenységnek a legmélyére, amelyet a Szentírás olvasásakor/hallgatásakor végez, s amely a szöveg megértésében megvalósul: meglátja Isten Igéjét.

Mi az a sajátos üzenet, amellyel a kereszténység két évezreddel ezelőtt megjelent a világban? Mi a hit? Mit jelent filozófia és misztika a keresztény ókorban? Mi a szerepe a kimondott szónak, a leírt szövegnek és a képi ábrázolásoknak a tanítás és a beavatás folyamatában? Az első keresztény filozófusoktól megtanulhatjuk, hogy a hit az isteni természet megérintése. Nem csupán szellemi, hanem testi érintés is, amelynek tárgya Krisztus isteni és emberi természete. A keresztény beavatásnak éppen az a célja, hogy az egyes embert eljuttassa Isten megérintéséhez, és az emberi és isteni természet valóságos, keveredés és feloldódás nélküli egyesüléséhez.

A kereszténység elsô évszázadainak ma is időszerű irodalmából meríti tárgyát a kötetet alkotó tíz tanulmány, amelyek egyfajta keresztény Odüsszeiáról adnak képet. A közismert szirén-történet ugyanis abban a pillanatban gyökeresen átértelmeződött és kilépett a mítoszok világából, amikor Odüsszeusz bárkájának árbocában az első keresztények felfedezték Krisztus keresztjét. Külsőleg semmit nem kellett átalakítaniuk az elbeszélt történeten és annak képi ábrázolásain, és mégis mindent megváltoztattak azzal, hogy egy pontosan meghatározható történelmi eseményt rendeltek a mítoszhoz.

Ez a könyv szakít a hagyományos megközelítéssel, és Szent Ágoston pályájának első szakaszát, beleértve megtérésének folyamatát és korai írásainak teológiai tanítását, abból a szempontból vizsgálja, hogy milyen keresztény teológiai és írásmagyarázati hagyományhoz csatlakozott Ágoston, amikor 386-ban, harminckét esztendős korában visszatért ahhoz a valláshoz, amellyel már gyermekkorában találkozott. Korai teológiája leginkább egy alexandriai jellegű kereszténységre emlékeztet, de nem világos, hogy milyen könyvekből ismerhette meg ezt a kereszténységet. A jelen tanulmány többek között ezzel a kérdéssel kíván foglalkozni, még akkor is, ha szerzője tisztában van azzal, hogy nem tud minden szempontból megnyugtató választ adni a felvetett kérdésekre. Gyakorta pusztán feltevéseket fogalmaz meg, néha megoldási lehetőségeket javasol, és olykor talán meglepő következtetéseket von le. Ilyen meglepő következtetésre utal a tanulmány alcíme is, amennyiben Ágoston megtérését kapcsolatba hozza egy sajátos teológiai hagyomány, az úgynevezett origenizmus történetével.

Ábrahám és Izsák története, az Akéda (“megkötözés”) fölveti mindazokat az exegetikai kérdéseket, amelyek a Szentírással kapcsolatban egyáltalán fölmerülhetnek, vagy fölmerültek: Mi az, amit a szöveg mond, és mi az, amit állít? Állítja-e azt, amit mond, s mondhatja-e azt, amit állít? mi a szöveg értelme és az honnan közelíthető meg: a betű szerinti értelem felől, vagy pedig az egésznek van értelme, és abból derül ki az egyes részek jelentése? A legszebb és legmélyebb görög, latin és szír nyelvű patrisztikus magyarázatokból összeállított válogatás alapvető segítséget nyújthat e kérdések megválaszolásához.

A kereszténység latinul legragyogóbban megírt apológiáját Minucius Felix hagyta ránk. Dialógus formájában írta meg az apológiáját, láthatatlan vitapartnere, a keresztény-ellenességéről híres rétor Cornelius Fronto ellen. Fronto ellen, aki Marcus Aurelius filozófus-császár nevelője, és az első latin nyelvű keresztény ellenes vitairat szerzője volt. Minucius Felix írása elegáns stílusával tűnik ki, nem annyira gondolatainak eredetiségével. Cicero dialógusai voltak irodalmi mintái. Írásában Fronton kívül idézi Platont és Vergiliust. Nem idézi a Bibliát, nem említi név szerint Jézus Krisztust. Mindez természetes olyan írónál, aki a pogányok számára ír. A kereszténységet elsősorban tanként, bölcseletként állítja be.

Két kiemelkedő jelentőségű és hatású szöveget tartalmaz a Catena fordítás-sorozat jelen kötete. Szent Ágoston e két munkáját szorosan összekapcsolja témájuk és gondolatmenetük, tudniillik annak a kérdésnek a kifejtése, hogy miként emelkedhet föl a lélek a testi teremtmények szemlélésétől Isten látásáig. Ugyanakkor e benső Istenhez emelkedés buzdító szándékú elbeszélése (Confessiones X.) és elméleti természetű elemzése (De Genesi ad litteram XII.) során Ágoston szükségképpen tárgyalja az érzékelés mibenlétére, a megismerés módozataira és az érzékelő-megismerő szubjektum képességeire és tevékenységeire vonatkozó alapvető kérdéseket is. Ezért az ágostoni bölcselet ismeretelméleti és lélekfilozófiai oldala iránt érdeklődő olvasók számára e művek együttes tanulmányozása éppen úgy tanulságos lehet, mint azoknak, akik személyesebb okokból, hitük és benső, lelki életük elmélyítése végett keresik a hippói püspökben a másfélezer esztendő távlatából is megbízható, tapasztalt tanítómestert.

Szent Ágoston egyházatya (354-430) hatalmas életművén belül kiemelkedő jelentőségük van a Teremtés-magyarázatoknak. Legelső kommentárját a Teremtés könyvéhez két évvel megtérése után a manicheusok világ-értelmezése és írás-magyarázata ellen írta. Allegorikus módon értelmezi a szentírási könyv első három fejezetét, és összefüggő egészként mutatja be a világ keletkezésével, az ember mibenlétével, a bűn és a megváltás kérdésköreivel kapcsolatos keresztény tanítást. A kommentár fontos forrásszöveg a IV. századi manicheus gnózis megismeréséhez is. A magyar nyelven először napvilágot látó munka különleges szellemi élményt nyújt a filozófia, a teológia, a vallástörténet és a hermeneutika iránt érdeklődő olvasók számára.
A könyv Szent Ágoston három rövidebb írását tartalmazza. Mindhárom munka kereszténységre váró, illetve frissen megkeresztelkedett, a hitben és a keresztény életmódban még járatlan hívek számára készült. Az egyházatya a hagyományt követve a kereszténységi liturgián ünnepélyes formában elmondott Hitvallás szövegét magyarázza, mégpedig a hallgatóság vegyes összetételére való tekintettel közérthető formában. A három írás: A Hit és Hitvallás, a Keresztény küzdelem és a Beszéd a Hitvallásról hitjelölteknek.
A középkori szerzők mindenekelőtt a 3. századi alexandriai teológus, Órigenész exegetikai módszereit igyekeztek gyümölcsöztetni, miközben óvakodtak attól, hogy az órigenészi doktrínákat is átvegyék. Órigenész kommentárjainak és homíliáinak szép számmal akadtak csodálói, de bizonyos tanításait helytelenítette, sőt egyetemes zsinaton el is ítélte az Egyház. Sajátos teológiai és szellemtörténeti hely az övé; a Szentírás magyarázók egyik legnagyobb alakja, viszont ortodoxiáját, tanbeli tisztaságát erősen megkérdőjelezik. A Teremtés könyvének magyarázatai az órigenészi életmű gyöngyszemei.

 

Rotterdami Erasmus (1469-1536) a keresztény humanizmus egyik legkiemelkedőbb személyisége volt, ámde hatalmas életműve a magyar olvasók számára még mindig szinte terra incognita, felfedezésre váró, ismeretlen földrész. Ennek csak részben oka az a sajnálatos tény, hogy kevés munkáját olvashatjuk anyanyelvünkön, súlyosabb hiányosság, hogy éppen azok a művek maradtak elzárva a hazai közönség jelentős hányada elől, amelyekből Erasmus kereszténységét és teológiáját, vagyis életművének szívét és hajtóerejét ismerhetjük meg. Most egy ilyen „könyvecskét” kap kezébe az olvasó, az Enchiridiont, amelyben a fiatal Erasmus fogalmazta meg erkölcsi elveit, filozófiai, teológiai és irodalmi nézeteit.

“Origen’s Influence on the Young Augustine provides analysis of Augustine’s early career, including his celebrated conversion and the theology of his early writings. The author re-interprets Augustine’s early accounts of his conversion and comes to a conclusion which runs counter to the general scholarly view. The main thesis of the book argues that as early as the first phase of Augustine’s activity (386-393 AD), he made use of some Origenian works, and basic elements of his early theology were derived from the Alexandrian master. The author provides an analysis of Augustine’s first exegetical work, De genesi contra manichaeos, and argues for the possibility that a Latin compilation of Origen’s understanding of Genesis existed and was used by Latin authors of the fourth century.”

 

The main purpose of the book is to demonstrate that as early as the first phase of his activity (386-393 AD), Augustine did make use of some Origenian works, and that basic elements of his early theology were derived from the Alexandrian master.

Végső soron a tudomány Krisztusnak köszönheti szabadságát, a kutatás és a tudás szabadságát.”A végpont az egyén halálánál, a földi világ pusztulásánál, a világmindenség összeomlásánál, a világmindenség ugyanannak a misztérium-világának a másik pólusa, amely a keletkezés kérdéseit is eltakarja. A küldetés végének misztériumát ugyanúgy el kell fogadni, mint a küldetés elejének misztériumát. A tudomány talán fel fogja ismerni azt, hiszen rákényszerül, hogy micsoda bűnöket követett el. És akkor azt is fel fogja ismerni, hogy végső soron Krisztusnak köszönheti szabadságát, a kutatás és a tudás szabadságát.
Varga László a kaposvári Szent Imre templom plébánosa, tapasztalt lelkivezető, aki klerikusok és laikusok számára rendszeresen tart lelkigyakorlatokat. Elmélkedései folyamatosan megjelennek könyv alakban is. A jelen kötet beszélgetés hitéről, útkereséséről, élete fordulópontjairól és arról, hogy miként talált rá arra az Egyházra, amelyet soha nem hagyott el.
Andrásfalvy Bertalan (Sopron, 1931. november 17.) magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, politikus, országgyűlési képviselő, 1990 és 1993 között művelődési és közoktatási miniszter, Pécs díszpolgára. A néprajz és ezen keresztül a paraszti élet alapos ismerete, szeretete csak erősítette benne a hitet, amelyet családi útravalóként hozott magával és élete meghatározó elemeként kezel… „A kereszténység abban a formában, ahogyan most gyakoroljuk, nagyon távol áll attól, amit az Evangéliumokban hirdettek, és amit az első keresztények megvalósítottak”.
Reklámok

"Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak."

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1 241 követőhöz

Archívum