24 comments on “Szivárvány”

1. Kelemen-Virag, Zoltan

   június 28, 2015

   De ki választotta a Földrajzi Név Bizottságot? Ki? Ugyan ki?…. Ez gond lehet.
   • H.Gy.

     június 30, 2015

     A sarki fűszerest sem választotta senki. Más kategória a Földrajzi Név Bizottság. Más a jogköre, mint az Alkotmánybíróságnak, és egészen más a döntéseinek a társadalmi következménye. Nálunk az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyűlés választja meg a jelenlévő képviselők kétharmados többségével. Az USA Supreme Courtjának tagjait az elnök delegálja.
     • H.Gy.

       június 30, 2015

       Antonin Scalia, a kilenc tagú testület egyik bírájának különvéleménye: “Egy olyan kormányzati rendszer, ami a Népet egy kilenc, nem választott jogászból álló bizottság alárendeltjévé teszi, nem érdemli meg, hogy demokráciának nevezzék. A mostani társadalmi felfordulás ügyében szavazó testület feltűnően nem reprezentatív jellege lényegtelen volna, ha bírákként működnének, választ adva arra a kérdésre, hogy az amerikaiak jóváhagytak-e valaha olyan alkotmányos rendelkezést, ami nyilvánvalóan törvényen kívül helyezte a házasság hagyományos definícióját. De a ma többséget alkotó bírák persze nem ezen az alapon szavaznak; azt mondják, hogy nem. És megengedni, hogy az azonos neműek közötti házasságra vonatkozó politikai kérdést egy kiválasztott, patrícius, kifejezetten nem reprezentatív kilenctagú testület vegye fontolóra és döntse el, annyi, mint megsérteni az elvet, ami még annál is alapvetőbb, mint hogy képviselet nélkül nincs adóztatás: nevezetesen, hogy képviselet nélkül nincs társadalmi változás.””
       • Kelemen-Virag, Zoltan

         július 9, 2015

         Az Egyesült Államokban a demokratikus deficit éppen ellentétes irányban halmozódott fel az utóbbi évtizedekben: a közvélekedés által elfogadott helyzetek és elvek tömegei nem érvényesültek a társadalom vezető testületeinek határozataiban.
         Most egy elv követte a társadalom elveit. Antonin Scalia nem ismerte fel, hogy mi történt.

         Évtizedek óta barbár dolognak számít a fejlett világban buzizni, vagy megpróbálni tönkretenni valakinek az életét azért, mert valamilyen szempontból másoknak el nem fogadható párt választ. Van Ön szólt a harmadikon a kövér nőnek a házukban, hogy nevetségesen “gizda a faszija”? Ugye, még a szavak is furcsán hatnak, ha arra gondol, hogy Ön ejti ki őket? Pedig valahogy meg kellene mondania, hogy nem tetszik a párkapcsolatuk. A földszinten lakó nőnek is szólnia kellene, hogy gyakran jár hozzá a barátnője, aki azután csak reggel megy el onnan.

         Ilyen a házmesterdemokrácia, az alulról szerveződő diktatúra, Magyarország organikus államformája.

         Minden más esetben nincsenek elvek, amelyek meghatározhatnák, hogy kik élhetnek hivatalosan elismert párkapcsolatban.

         Ha tud mondani, azt is elolvasom. De csak olyat, amely nem csak valamely társadalmi közmegegyezésen alapul, hanem az értelmen.
       • Békési-Marton Csaba

         július 10, 2015

         Nekem úgy tűnik fel, Zoltán, hogy ön nem értette meg, hogy mi történik – vagy nem egyezik a szándékaival, ezért “félreérti”. Nem tudom, mennyire tájékozott a társadalom, és intézményinek történetében ill. elméletében, de a törvényhozás testületeit épp azért szokták választani/kinevezni, hogy a “demokratikus deficitet” ne hagyják a társadalomra káros irányokba áramlani. Pl. hiába “elfogadott” nagy tömegek számára a prostitúció vagy a drogkereskedelem, egészséges társadalmakban a Legfelsőbb Bíróság vagy az AB ezeket nem helyeselheti.

         Nem könnyű eldönteni, vajon “Évtizedek óta…” és “…organikus államformája.” között pusztán felmondja a HVG-ben, Népszabadságban stb. kötelező, a tárgyalt témát provokatívan torzító, a lényeget abból száműző mantrát (a Blikk színvonalán, tegyük hozzá), vagy csak szimplán ennyire rossz a stílusa és gyenge felfogása. (Nem gondolom, hogy az. Szerintem ön nagyon is tisztában van mindannak az értékével és természetével, amit támad.)

         Mindenesetre ön szerint kizárólag abban az esetben vannak “elvek, amelyek meghatározhatnák, hogy kik élhetnek hivatalosan elismert párkapcsolatban”, ha beszólunk valakinek “gizda-ügyben”. Utolsó előtti bekezdés. Ezt … egészen pontosan hogy tetszett érteni?

         Elvek, amelyeket követnünk üdvös és egészséges volna, mindazonáltal vannak. Kérem, hogy ne tessék átlátszó csúsztatással megint az egyéni önrendelkezés elsőbbsége nevében megtorpedózni ezeket (közmegegyezés vs. “értelem”), mert az nem vita, hanem az ön által egyedül elfogadhatónak tartott ideológia,mint harci bunkó fenyegető lengetése. Ha valóban kíváncsi ezekre az elvekre, itt, a blogon többek szövegéből megértheti ezeket. Ha nem kíváncsi rá, vegye nyugodtan fenti bekezdéseimet semmisnek.

         De kérem, ha válaszol, udvariasan tegye.
       • Kelemen-Virag, Zoltan

         július 10, 2015

         Nos, Csaba, a legrafináltabb személyeskedés felszólítani a másikat “udvarias viselkedésre” – miközben a témára vonatkozó érveit figyelmen kívül hagyjuk. Talán éppen azért, mert “a mi kifinomult ízlésünknek nem eléggé udvarias a hangvétele”. Finom, udvarias köhintések közepette azért kioktatjuk.
         De, Csaba, a hozzászólása minden megelőző bekezdése is személyeskedő. Egy ilyen hömpölygő, személyeskedő szöveget lezárni a másik udvariasságra való felszólításával, nos, az igencsak arcátlan dolog, Csaba.

         Egy dologra hívom fel a figyelmét a téma tekintetében, mert az félreértésnek tűnő tévedés: azt fejtettem ki példákkal is illusztrálva, hogy amennyiben valakinek nincsenek elfogadhatatlan álérvei, nincsenek elvek amelyekkel megindokolhatná, miért szól bele mások párválasztásába.

         Továbbra is várom azokat az elveket, amelyek a beleszólást bárki szerint mégis lehetővé teszik, Például hogy átmenjen a szomszédai valamelyikéhez, és annak párját illetően megítélésének hangot adjon.

         Mert ha ilyen elv nincs, beleszólás nincs, akkor abból sem bírósági, sem más kérdés nem generálható.

         És akkor nem értelmiségi vita az egész “Szivárvány”-bejegyzés.

         De ezt csak akkor mondhatjuk, ha tényleg nincs ilyen elv.

         Milyen elv mentén lehet tehát valakit a párválasztása feladására felszólítani? Kérem, sorolják!
       • Békési-Marton Csaba

         július 10, 2015

         Úgy látszik, Zoltán, a “rafinált személyeskedés” jobban megy, mint a szövegértés.

         A SC-tal ellenkező véleményen lévők közül senki sem szólított fel senkit “párválasztásának feladására”, senki párválasztásába nem szólok, nem szólunk bele. Ezt a gondolatot mindenestül ön hozta a diskurzusba, jól tudjuk miért: Céltáblát ragasztott vele az ellenvéleményen lévőkre, és most kényelmesen lődöz a piros körbe. Gratulálok. (Magyarán: a “példákkal kifejtett” véleménye jelen vita szempontjából totálisan irreleváns, legföljebb, ha középső csoportos provokálgatásnak minősíthető.)

         “Ez irtózatos szövegértési hiba, Zoltán.” – mondhatnám, ha szembesíteni akarnám saját mondataival. Az elvek, amelyek mentén nemtetszésünket fejezzük/fejeztük ki, ön által is ismertek. Legfeljebb nem tetszenek önnek, esetleg érvénytelennek tekinti őket, stb. “Beleszólás”-t sem vindikál senki magának, pusztán szeretné(n)k a qwerty-lobbinál jóval szelídebben, de tiltakozni a házasság intézményének gyalázása, lebontása stb. ellen tiltakozni. Értse meg jól: nem szólnék bele abba, önnek ki a partnere és mennyire. De abba, hogy az házasság-e, adott esetben bele kell szólnom, mert minden józan és emberpárti megfontolás ellenére van, aki azt is házasságnak akarja hívni, ami nem az. Ennyi.

         Egyébként szerény kritériumaimat megugrotta, hangvétele udvarias, ha bornírtan pszeudoironikus is, szóval, itt nincs oka aggodalomra. Annál inkább aggódhat azonban amiatt, vajon sikerül-e visszatalálnunk (legyünk elvégre udvariasak is egy kicsit) az eredeti témához. Az pedig az ismert SC-döntés. Beszéljünk erről, ha gondolja, ne az ön képzelt problémájáról, amelybe ezúttal nem sikerült berángatnia.
       • Kelemen-Virag, Zoltan

         július 10, 2015

         Két ember együtt akar élni. Mondjuk azért, mert így olcsóbb a lakás, és az egyikük autókat fest, a másikuk meg szereli őket. Imádják az akármilyen focicsapatot, együtt szurkolnak. Úgy döntenek egyszer, hogy egy pár lesznek. És szeretnének erről szerződést. Mert “hivatalossá” akarják tenni. Öröklés, ne kerüljön az életben maradt az utcára, egymás leveleinek könnyített átvétele, a közös érdek képviselete harmadik felek előtt: ne kelljen már egy egyszerű társasházi közgyűlésre azért mindkettőjüknek elmenniük, mert a másik csak meghatalmazással jogosult erre, holott 20 éve együtt élnek és laknak a lakásukban. Szeretnének valamit, ami olyan jogokat biztosít, mint a Házasság.

         Jegyzem meg, nem nagyon van rá ok, hogy ilyet csak két ember köthessen és csak két különböző nemű. Van rá ok? Objektíven. Olyan, ami felhozható a más változatok tiltására.

         Miért jöttem elő azzal, hogy meg lehet-e tiltani valakinek a párválasztását? Vagy ahogy ön írja: “Értse meg jól: nem szólnék bele abba, önnek ki a partnere és mennyire. De abba, hogy az házasság-e, adott esetben bele kell szólnom, mert minden józan és emberpárti megfontolás ellenére van, aki azt is házasságnak akarja hívni, ami nem az. Ennyi.”

         Kérem szépen: amibe nem lehet beleszólni, arról a háttérben hosszasan magyarázni, hogy azért a nem az, ami, mert nem akarjuk, és különben is egy világtévelygése, amit akar, aki úgy akar Házasodni, szóval, az a háttérben áskálódik névtelenül, hiszen nem szegezi a véleményét neki a másiknak, csak a háttérben fűti a többi embert, hogy ők is utasítsák el azt, hogy más olyat tegyen, stb. Nem támogatom az ilyet. Sőt.

         Ha nem meri a véleményét nyíltan, az érdekeltekkel szemben és valós érvekre törekedve vállalni, akkor minek itt szervezkedni? Talán mert nincsenek valós érvek, de a saját nem tetszésének másra erőltetése legyőzhetetlen belső indíték. Nem tudom.

         De tényleg, mi a Házasság? Ha két ember együtt neveli a Gyermekeit, akkor az nem Házasság? Nem jogilag, eszmeileg. És ha két embernek nincsenek Gyermekei, csak együtt élik le az életüket, nem rokonai egymásnak, szexuális életet élnek, kifelé és emberi kapcsolataikban mindenki számára egy párt alkotnak, akkor ők mik? Büdös túrók? – Ahogy a magyar közvélekedés az ilyen helyzetet lealacsonyítja. Ha igen, szólni kellene a gyermekteleneknek, hogy ez van. Mi okunk van azt mondani, hogy ők nem Házaspár? Az is lehet, hogy csak sok év után derül ki számunkra, hogy egy pár nem is Házas. Akkor mi változik? Addig Házasok voltak, azután nem? Dehát a különbség csak annyi, hogy a kívülállók tudtak-e róla.

         Szóval, Csaba, mi az eredeti téma? Miként érti azt, hogy az emberpárti és a józan vélekedés az, hogy nem hívjuk Házasságnak, ami nem felel meg a “régi” meghatározásnak.

         Szükséges leszögezni, hogy az egyházi esküvő semmiféle jogkövetkezménnyel nem jár. Márpedig a régi fogalom az egyházi esküvőt jelentette. Mikor kezdődik a tiltakozás a polgári esküvő primátusa ellen? Sokan, nagyon sokan élnek ma Magyarországon is úgy Házasságban, hogy nem volt egyházi esküvőjük.

         Lehet, hogy megtévesztő a fogalmi azonosság. Talán a most kialakulóban lévő állapotot eredendő jogú Házasságnak kellene nevezni. Az eddigit polgári Házasságnak, az egyházit pedig keresztény középkori Házasságnak. Mert ez a valódi helyzet is. Az eredendő jogú pedig akár visszakanyarodhat a teremetéstörténethez is, ahol pap nélkül lett Házaspár Ádám és Éva. (Legalábbis sehol nem írják, hogy “fajtalankodtak” volna.) Isten előtti Házasság. Valahogy az atheistáknak is biztosítani kell a jogot a Házasságra. Akkor viszont nincs isten előttiség. Eredendő van. A Házasság, ami mindig is volt. Valószínűleg már a barlang előtt is.
       • Békési-Marton Csaba

         július 10, 2015

         Kedves Zoltán, haladunk. Legutóbbi kommentjében már vannak elemek, amelyekkel vitatkozni érdemes. Félre ne értsen, nem gondolom, hogy minősítő fórum lennék, ezt pusztán a magam számára állapítottam meg, s egyből hozzáfűzöm, hogy főleg azért, mert a kezdeti trágár stílus eltűnt. Erre gondoltam, amikor “udvariasságot” kértem öntől. Nem kíméletet kértem, ha ironizál, vagy indulatos, az nem baj. A felesleges trágárság, az baj.

         Példának hoz valamilyen együttélőket. Akik “szeretnének valamit, ami olyan jogokat biztosít, mint a Házasság.” Hát ez az. Nem házasságot szeretnének, csak valami olyat. Miért is? Első közelítésben a jogokért.

         Miért kapjon házasnak járó jogot, aki nem házas? Helyettesítsük be a “házas”-t állampolgárral, s máris tisztul a kép. Aztán helyettesítsük be diplomással, igazgatóval – és jog helyett mondjuk fizetési osztállyal – és már talán mindenki érti: ha Zs kategóriás fizetést akarsz, végezd el a megfelelő szakot, majd mászd meg a ranglétrát és meglesz…vedd fel az állampolgárságot… lépj házasságra és megvan a kívánt jog.

         De te nem a külkereskedelmi szakot akarod elvégezni, hanem a virágkötőit vagy a hajóskapitányit? Nos, szíved joga, de akkor nem megy a dolog, nem kaphatsz Zs kategóriát. Nem akarod felvenni az állampolgárságot, rendben, de akkor nem szavazhatsz például. Ezzel mi a baj? Nyilván semmi. A házasság olyan intézmény, amelyet mindeddig legalább olyan alaposan védett a jog, mint az igazgatótanácsi tagságot. Most ezt függesszük fel, mert olyanok is a házasság állapotára pályáznak, akik nem házasságot akarnak kötni, hanem, amijük van, azt akarják házasságnak nevezni? Szerintem ne tegyük.

         Arra, hogy két ember kösse a házasságot, kulturális okok vannak, mondjuk, hagyományosak, de a poligámiára legalább ugyanannyi előzményt lehet találni. Mindenesetre ha az lesz a legnagyobb bajunk, hogy egy helyett több férj/feleség kívánatos-e, az már rettentő jó helyzet lesz a mostanihoz képest.

         Arra azonban, hogy különneműek legyenek, biológiai és lelki okaink vannak, mindet ismeri ön is nyilván. A túlélésünk (qwerty-éké is) múlik azon, vajon különnemű párok nevelnek-e családokat, vagy egyneműek prájdolgatnak helyette – egy darabig. Ne mondja, hogy a házasság intézményének többszázados támadása nem tette tönkre hagyományos életünket, nem sodorta az ellehetetlenülés szélére Európát és a kultúránkat, mert ilyet csak a vakok mondanak, illetve, akiket ezért fizetnek. Ön azonban független és igazságos szellem, nemde?

         A háttérből fűtés és a szervezkedés bekezdéseit nem is értem, Ez itt véleményfórum, nem kiképzőtábor. Vitatkozzon a véleményemmel, ha akar, de nem nevezheti itt kifejtett gondolataimat “saját nem tetszésének másra erőltetésé”-nek. Erőltetve érzi magát? Ugyan mitől? Leküzdhetetlen a szavaimból áradó hitelesség és igazság? Vagy vannak ellenvetései? Eddig voltak. Szóval, fából vaskarika ez így.

         Aki erőltet, az ön. Írja: “Miként érti azt, hogy az emberpárti és a józan vélekedés az, hogy nem hívjuk Házasságnak, ami nem felel meg a “régi” meghatározásnak.” Sem régi, sem új meghatározást nem említettem, a saját gondolatait tulajdonítja nekem. Nos, azokkal nyilván könnyebb vitázni, de azért tegyünk egy kísérletet arra is, hogy megérti, amit írok.

         Ön nincs tisztában azzal, mi a házasság. Világos ez abból, ahogy összevissza vagdalkozik gyermekek együtt neveléséről, gyermektelenségről, kívülállók ismereteiről. Ez mind nem számít. A házasság egy nő és egy férfi életre szóló szövetsége Istenben arra, hogy szeretetben kiteljesítsék egymást és hogy felneveljék gyermekeiket, akikkel őket a Jóisten megajándékozza. Ha van rá erejük, még mást is felvállalhatnak, de a lényeg ennyi. Ehhez a tényhez képest van egy sereg jó-rossz házasságdefiníció, jórészt azon az eszmén alapulva, hogy kialakíthatunk az élet kategóriáival szemben egy olyan történeti-kritikai álláspontot, majd módszertant, amiből aztán a tanszék, az intézet és az újságírók megélnek. Ez is egy szempont, persze, de ne eszerint éljünk, kérem szépen. A qwerty emberek se, mert ez emberhez nem méltó.

         Ami végképp lerántja a leplet gondolkodásának mikéntjéről, az az utolsó bekezdés. Tehát ön szerint is mindent, barlangot is megelőző intézmény a házasság. Aha. De ugye, nem a melegeké? Mert az bajosan tartotta volna fenn az emberiséget. Amiről itt ön beszél, az kizárólag abban különbözik attól, amiről én beszélek, hogy én Istentől adottnak és áldottnak tartom a házasságot, ön pedig nem, mondván, hogy “Valahogy az atheistáknak is biztosítani kell a jogot a Házasságra.”, amit egyébként itt senki tőlük el nem vitat. Furcsa kanyarokat vesz az “érvelése”, de nem baj.

         Javaslom azonban, hogy emailben folytassuk, mert itt egyre hosszabbakat írok én is, és lassan túllépjük a keretet. Üdv.
     • Katalin Karasz

       július 9, 2015

       És ezt ki szavazta meg? Hogy erre lehetősége legyen? Nem provokáció, csak kérdezem. Mert nem tuom.
     • Kelemen-Virag, Zoltan

       július 9, 2015

       Ez irtózatos érvelési hiba, György. Aristoteles óta tudhatóan. Nem lehet egy testületet elítélni a létrehozatalának módja miatt, a másikat meg nem, hanem hivatkozni egy másik érvre: a hatására. Bemenetet hasonlított össze a kimenettel.

       A Földrajzi Név Bizottság pedig a magyarországi demokrácia bukásának ugyanolyan zászlaja, mint Dugonics Titusz tette a nándorfehérvári győzelemnek. Abban a pillanatban mindenki tudta, mindenkinek világos volt, mi fog történni a továbbiakban.

       Önnek jelentéktelen esemény volt. Nem értette. Van ez így. Talán más eseménnyel is. Más testülettel is.

       De kérdezem én, ha a kerületek egészséges élelmiszerellátásáért az ÁNTSZ felel, nem volna-e még inkább indokolható az ÁNTSZ laborszolgálatának demokratikus megválasztása? És enne-e Ön a következő héten az ott árusított ételből?
2. decentiridescent

   június 29, 2015

   Átemelte agnostic irisdiagnostic és hozzászólt:
   Spektrale Selbstauflösung durch radikale Autopoesis
3. Békési-Marton Csaba

   június 29, 2015

   Mostanában a Google+ és a YouTube közös, kicsiny, célirányosan posztolt klipekkel szőnyegbombázó oldala is ugyanezen színekben pompázik. (https://plus.google.com/u/0/+youtube/posts, ha kíváncsiak vagyunk rá). S nehogy néven nevezzük, amit nem szabad, a főcím: ProudToLove, mintha ugyanarról a a dologról volna szó szivárványos és szivárványtalan vonzalmak esetében.
   • Katalin Karasz

     július 9, 2015

     De miért csodálkozik, kedves Csaba? Számukra ez csak annyira releváns, mint a jobb- illetve balkezesség.
4. Pompéry Judit

   június 29, 2015

   “… az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának öt, senki által meg nem választott bírájának köszönhetően.”

   Sorry, de hol választják a bírákat, a jegybankelnököket, a minsztereket…? A parlamenti képviselöket igen, de az judikatíva és adminsztratíva semmilyen rendszerben nem választott. Ez egy igazságtalanságot sugalmazó csúsztató fogalmazás. Különben az USA LB elnöke nem valamilyen bírájáról, hanem elnökéröl van szó, akit még a Reagan-adminisztáció nevezett ki és egy nevének ellentmonó konzervatív Kennedy.
   • H.Gy.

     június 30, 2015

     Magyarországon az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyűlés választja meg, és nem a miniszterelnök vagy a köztársasági elnök delegálja. Az USA-ban a Supreme Court látja el az alkotmánybíróság feladatkörét is. Tagjait az elnök delegálja. Nincs ezzel semmi gond, csak tudjuk, milyen felhatalmazással született meg egy ilyen horderejű döntés – ha éppen a demokrácia örömtáncát járjuk.
     • Békési-Marton Csaba

       június 30, 2015

       Csendben tegyük hozzá, hogy senki nem látott még nálunk demokratikusan visszahívott képviselőt se, hát még alkotmánybírót. Hogy a színfalak mögötti milyen okokból mond le néha egy-egy megválasztott jóember, az más kérdés, de azt tudjuk, hogy nem a választói véleményét kikérve jut arra a következtetésre, hogy elég volt belőlem.
       • H.Gy.

         június 30, 2015

         Nem a gyakorlatról van szó, hanem az elvről, arról, hogy kire ruházza át az istenadta nép a hatalmat. Más kérdés, hogy a gyakorlatban képes-e érvényesíteni a jogát arra, hogy a hatalommal visszaélőket visszahívja.
       • Békési-Marton Csaba

         július 1, 2015

         Hát persze, hogy az elvről van szó. Annyit akart csak jelenteni a két mondatom, hogy ha a magyar alkotmánybírák nyilatkoztak volna a fent helytelenített módon, nekünk legfeljebb az az illuzórikus elégtételünk lehetne meg, hogy nem elnök által kinevezett, hanem választott testület mondatait törölgethetnénk az arcunkról. Ja, és még azt is jelenti, hogy sokra mennénk vele.
5. decentiridescent

   június 29, 2015

   “A szivárvány, ha negyed órája feszül, már senkit sem érdekel.” (Goethe)

   A szivárványban az a megkapó, hogy nem ember mázolja színpigmentekkel az égre, hanem magától megmutatkozik, ha minden a helyére kerül: a nap és a sugara, a vizcsepp és a szemlélő.
   A házasság sem valami dolog vagy jogi forma, amit kényünk-kedvünk szerint variálunk, hanem titok és ígéret. Ha helyére kerül minden és mindenki, az egész teremtés szeme láttára kibontakozik két ember között a szentség: és lesznek ketten egy test.
6. Szalacsi Szabolcs

   július 3, 2015

   Nem örültem ennek a bejegyzésnek, mert bár kifejezetten csak a választás hiányát nehezményezi, mégis mintha a bírói kontroll ellen szólna. Szerintem pedig fontos, hogy a törvényhozó hatalmát bíróság szorítsa keretek közé: az ügynökprobléma és a politikai demagógia miatt a választáson alapuló népképviselet önmagában tökéletlen, s hasznos, ha lehetőség nyílik döntései jogi alapon történő felülvizsgálatára.

   Persze kemény dió, hogy a felülvizsgálatra jogosult testület tagjai miképp nyerjék el megbízatásukat, s e tekintetben a bejegyzés a bírák hivatalba lépésének fontos feltételéről hallgat. Az elnöki kinevezés a fékek és egyensúlyok rendszeréből fakadóan akkor érvényes, ha azt a Szenátus is jóváhagyja. S ha a magyar legfelsőbb bíróság utolsó elnökének megválasztására gondolunk, talán azt a kijelentést is megkockáztathatjuk, hogy a kinevezés szenátusi jóváhagyása nem biztosít szükségképp nagyobb hatalmat az elnöknek, mint az országgyűlés által elnöki javaslat alapján történő választás.
7. Viktor Rajmon

   július 3, 2015

   A képvisleti-jogi problémák mellett mintha elsikkadna a másik felvetett gond. A másság, tolerancia és egyenrangúság “nagy tisztelőinek” laza, mosolygós őzike-agressziója – mármint, hogy muszáj mindenkinek akarva-akaratlan örvendeznie olyan dolgon, amin – tudni illendőn – sokunknak nincs mit.
   • Békési-Marton Csaba

     július 3, 2015

     S íme, itt a megelőlegezett vélemény a prájdról, hogy ne mondjam, véleményjavaslat, amelyhez a magyar médiumoknak igazodniok kellene (25 ország nagyköveteinek közös közleménye):

     „Az emberi jogok tiszteletben tartása, ezen belül az igazságosság, az egyenlőség, a megkülönböztetés elutasítása, a szabad véleménynyilvánítás, és ezen jogok szabad gyakorlása, valamint a törvényesség a demokratikus államok alapkövei.

     A nemzetközi emberi jogi szabályozás alapja, hogy minden embert egyenlő jogok és szabadságok illetnek meg, amint azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is kimondja. Az emberi jogokat érvényesnek kell tekinteni minden emberre nézve egyenlő módon szexuális orientációra vagy nemi identitásra való tekintet nélkül. Ez demokratikus alapelveinknek lényege. A sokszínűség ünneplése biztos módja az emberi jogok tiszteletben tartása népszerűsítésének.

     Miközben üdvözöljük a szexuális orientáción vagy nemi identitáson alapuló erőszak és diszkrimináció elleni harcban nemzetközi, regionális és nemzeti szinten elért pozitív fejleményeket, egyúttal komoly aggodalmunkat fejezzük ki egyének szexuális orientációja vagy nemi identitása okán a világ minden táján elkövetett erőszakos cselekmények és megkülönböztetés miatt.

     Elutasítunk, és elítélünk minden ilyesfajta megkülönböztetést, mivel az összeegyeztethetetlen az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Unió, és az Európa Tanács vonatkozó joganyagával. Üdvözöljük a magyar kormány ezen jogok iránti elkötelezettségét, valamint hogy támogatta az Egyesült Nemzetek Szervezete Emberi Jogi Tanácsának szexuális orientáció és nemi identitás témában 2011 júniusában és 2014 szeptemberében meghozott határozatait.

     Várakozással töltenek el bennünket a Pride fesztivál eseményei, illetve a magyar emberek által az események kapcsán tanúsított tisztelet csakúgy, mint a magyar hatóságok elhivatottsága, amellyel megakadályozzák, hogy szélsőséges nézeteket vallók megzavarják ezeket az örömtelinek hivatott eseményeket.” (HVG)

     Szerintem valami másra biztos ez a módszer, s nem “az emberi jogok tiszteletben tartása népszerűsítésének”.
     • Katalin Karasz

       július 9, 2015

       Tisztelet?! Büszkeség?!
       Hová tart a világ?!

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.